A Feneketlen-tó

A tó napjainkban
(Kép: Civertan Légifotó)

A Feneketlen-tó Budapesten, a XI., Kosztolányi Dezső téren található. Neve ellenére mélysége "csak" 4-5 méter; területe 1,1 ha.

A Feneketlen-tó a 60-as évek elején
(Kép forrása)

Története nem mindennapi: 1877-ben keletkezett, amikor a jelenlegi Kosztolányi Dezső tér helyén állt egykori téglagyár munkásai egy agyaggödröt mélyítettek, melynek során felszín alatti vízfolyásra bukkantak. 

A 70-es évek elején
(Kép forrása)

A tó vízminősége az 1980-as években romlásnak indult, ekkor vízforgató berendezést építettek be, a feneketlen-tavi horgászegyesület indítványára.

(Szöveg forrása)

Árvíz Budán, 1876 március

Az 1838-as nagy jeges árvíz után, amely óriási károkat okozott Pest-Budán (főként Pesten), az itt élőknek 1876 telén is jeges árhullámmal kellett szembenézniük. Az ár március 9-én tetőzött, és elsősorban Buda part menti részein, köztülk a Batthyány téren és környékén okozott kárt az alacsony rakpart miatt, míg a pesti oldalra nem tört be a víz.

A labirintus feltárása a Várban, 1937.

 

A budai Várhegy alatti barlangpince-labirintus feltárása. A Budavári I. kerületi elöljáróság épületéből közelíthetők meg legjobban a Várhegyet 10 méter mélységben behálózó pincebarlangok. A természetes mésztufa barlangokat több évezreden át a szivárgó talajvizek vájták ki. Ezeket az emberi kéz később pincékké alakította át. A barlangok raktárakul szolgáltak és védelmet nyújtottak ellenséges támadások esetén. Idővel a barlangok szeméttel és építkezési törmelékkel teltek meg, amelynek eltakarítása ma légaknákon át vödrökkel történik. A nagyobb termekben a Magyar Barlangkutató Társulat összegyűjtötte az ásatások és építkezések alkalmával felszínre került emberi csontokat.

A zajló Duna, 1900 körül

A zajló Duna, 1900 körül
Háttérben: a régi Erzsébet híd és a Vár
(Kép forrása)

Budapest főváros területének új megállapításáról, 1950. jan. 1.

A nagytőkések és földbirtokosok népellenes államhatalma évtizedeken keresztül gátolta a Budapesttel szomszédos - főleg munkáslakta - településeknek a fővárossal történő egyesülését. A mult reakciós rendszere ezzel is megakadályozni törekedett az ország központjában, a főváros önkormányzatában a munkásosztály politikai befolyásának érvényesülését. Az elmult rendszernek ez a merev ragaszkodása a gazdaságilag összefüggő s egymásra utalt településeknek mesterkélt közigazgatási elkülönítéséhez a Budapest környékén lakó dolgozóknak - gazdasági lehetőségeik, kulturális életük és egészségügyi viszonyaik szempontjából - súlyos hátrányokat jelentett.

Nagy-Budapest térképe, 1947
(Kép forrása)

A főváros és a környező települések dolgozóinak évtizedes vágya válik most valósággá azzal, hogy a Magyar Népköztársaság országgyűlése megteremti a fővárossal egy gazdasági egységet képező városok és községek közigazgatási egységét.

1. § Az országgyűlés Budafok, Csepel, Kispest, Pestszenterzsébet, Pestszentlőrinc, Rákospalota és Újpest megyei városokat, Albertfalva, Békásmegyer, Budatétény, Cinkota, Mátyásföld, Nagytétény, Pesthidegkút, Pestszentimre, Pestújhely, Rákoscsaba, Rákoshegy, Rákoskeresztúr, Rákosliget, Rákosszentmihály, Sashalom és Soroksár nagyközségeket Budapest fővárossal egyesíti.

2. § (1) A főváros egyesített területe - igazgatási szempontból - kerületekre tagozódik.

(2) A kerületek számát, határát és elnevezését a minisztertanács rendeletben állapítja meg.

Ez a törvény az 1950. évi január hó 1. napján lép hatályba.

1949. évi XXVI. törvény

(Szöveg forrása)

Légtünemény a Császár fürdő fölött

(Kép forrása)

Gonvers, vaspályai mérnök e hó 8-án este a császárfürdő melletti kertben levén, az északnyugati égen, a nagymedve 3 csillagával hasonló magasságban Venus nagyságu és fényű, kék világitásu golyót látott, mely lassan leereszkedvén, nagysága és fénye háromszorosan növekedett, s végre a láthatáron hirtelen eltünt. Az egész tünemény 5 másodperczig tartott. Zajt nem lehetett észrevenni.

Vasárnapi Ujság, 1861. december

Sas-hegy: egykor borvidék, ma élő múzeum

Az első szőlőket Óbudán, a Kis-Gellért-hegyen és a Sas-hegyen telepítették, a 12. századtól. Ezeken a területeken sokáig fehérborokat termesztettek. A török hódoltság visszavetette a szőlő- és bortermelést, de a 17. század végén a törökök elől menekülő szerbeknek köszönhetően újra felvirágzott. Ők azonban már a a balkáni vörösborkultúrát terjesztették el.

A leghíresebb fajta a kadarka volt, a legjobb minőségű borokat a Sas-hegy, a Gellérthegy, a Nap-hegy, a Rókus-hegy, a Mátyás-hegy, a József-hegy napos oldalai adták. Az egész borvidék névadója a Sas-hegy volt, ahol főként sárga és piros duka, kék kadarka és piros bakator fajtákat termesztettek. A szőlőket gyümölcsfák övezték - kajszi, őszibarack, mandula, cseresznye, meggy is termett.1882-ben még kiváló termést szüreteltek a Sas-hegyen, de a filoxéra  ezután csakhamar teljesen kiirtotta a budai szőlőket. 

1929-30-ban a hegy északi oldalán, a hegytetőhöz  közel felépült a Notre-Dame de Sion francia apáca-rendház és nevelőintézet. A két világháború között a gyümölcsösök helyén megkezdődött a villák építése, és a 30-as években olyan tervek láttak napvilágot, melyek a hegyet szinte a csúcsig felparcellázták volna. Ezt a jövőképet a szocialista rendszerben is támogatták. Szerencsére az utolsó pillanatban másfajta akarat is érvényesült: 1958-ban 30 hektáron létrehozták a sas-hegyi természetvédelmi területet, amely ma menedéke, élő múzeuma Buda ősi flórájának és faunájának.

(Szöveg és kép forrása)

Információ a Sas-hegyi Látogatóközpontról és a terepi vezetésekről ITT

Az ördögi Ördög-árok

 

Az Ördög-árok: egy patak, mely a Budai-hegységben, a Nagykovácsi-medencében ered. Nagykovácsin és a Remete-szurdokon keresztül érkezik Hűvösvölgybe. A Hidász utcától egy nagy iszapfogón átfolyva a föld alatt folytatja útját. A Városmajor, a Maros utca, a Vérmező, a Horváth-kert és a Döbrentei tér alatt végigfolyva az 1646,2 folyamkilométernél, az Erzsébet híd fölött éri el a Dunát. Innen mára már a főcsatornába vezették, illetve teljesen lefedték.

A múltban sokszor okozott bajt - nevéhez méltóan "viselkedett" 1875. június 26-án is, amikor óriási felhőszakadás zúdult a fővárosra. 

(Szöveg forrása)

Az ördög-árok ellen már rég óta hangos panaszok emeltetnek /.../ veszélyes jellege miatt is, /.../ de főleg bűzhödtsége, rondasága miatt. Beboltozásán s némileg más irányba vezetésén, évek óta dolgoznak már, a nálunk szokásos lassusággal és határozatlansággal. E körülmény döntő befolyást gyakorolt a veszedelemre. A munkálatok miatt az árok egyes pontjain a szabad lefolyás némileg akadályozva levén, az egyszerre, irtózatos erővel lerohanó víztömeg megtorlódott, visszafelé ömlött, felfeszitette a boltozatot, vagy kitörve belőle, elbontott mindent.

Budapest hátrányairól, 1872

Alt-Sandmann: Pest-Buda
(Kép forrása)

Vannak /.../ Budapestnek oly hátrányai is, melyeket sem gyönyörü fekvése, sem szép épületei feledtetni nem tudnak, sem rajtuk még a város fiainak, illetőleg atyáinak szent akaratja nem segitett.

Ha a példátlan rosz kövezet meg nem unatja veled, egész órákig elbolyonghatsz Pest utczáin a nélkül, hogy valahol árnyékos zöldet találj, a hol megpihenhetnél. Szemed elfárad a meztelen épületeknek eleinte meglepő, de később unalmassá vált egyhangu szinén; a levegőt rekkenőnek, fojtónak találod, sétád eltikkaszt halálosan; sokat adnál egy kis üditő szellőért, mely homlokodon a verejtéket megszokkasztaná. Hiába vársz reá, Pesten a hőség ellen menhelyet találni lehetetlen. Végre aztán megszán egy vándor szellő, ámde abban sincs köszönet. 

Valahol a Rákosmezőn végigsöpört szárnyával a homoktengeren, felleget kavart belőle s Szamum módra szállja meg a várost, apró homokkal, utcza szemetével szórva tele a szemét-száját, a kit elől-utól talál. Ilyenkor aztán nem látsz többé sem zöldet, sem fakót, a levegőnek is azt kivánod, bár csak ne lett volna se üditő, se tikkasztó, hanem maradt volna, honnan fölkerekedett. Ha Pest világhirü valamilyéről, akkor poráról az /…/

Ez nagy baj és sok víz lefoly a Dunán, míg ezen a bajon segitve lesz.

(Törs Kálmán: Margit-sziget. Pest, 1872)

Pest-Buda, 1847

Remellay Gusztáv úti beszámolója, Hazánk c. lap, 1847

Árvízi képek 1838-ból

John Hürlimann képe az 1838-as árvízről
(Kép forrása)

ÁRVIZI KÉPEK 1838-BÓL. Alig zajlott le a pesti árvíz-veszedelem, nyomában nemcsak írók, hanem művészek is igyekeztek hasznocskát meríteni a szerencsétlenségből. Az ilyen vállalkozások megítélésénél és megbecsülésénél az a legfőbb szempont: hogyan fogadták az egykorúak? Ha az egykorú rajz úgy hűség, mint művészi kivitel szempontjából megnyerte a kortársak tetszését, az utókor ítélete biztos alapokra támaszkodhatik, mert oly művel áll szemben, mely a kortársakat minden tekintetben kielégítette s így korrajzilag s művészettörténetileg egyaránt becses.

Árvíztábla a Nemzeti Múzeumnál
(Kép forrása)

Ilyennek tekinthetjük a Trentsensky és társától Pesten nyomtatott és kiadott következő című "Pesth am 13-18 März 1838" rajzot, mely félíven, nagy median folió alakban készült; 11 kép volt rajta, melyet természet után Schwindt rajzolt s kőre edzett Torsch. Ára szép svájci velinpapiron l frt 30 kr. khinai velinen 2 frt. volt pengő pénzben. "E tábla - írja a pozsonyi Századunk 1838. évi május 14-iki 39-ik számában, 312. hasáb — honi művészetünk egyik figyelemre méltó terméke, szintannyi hűséggel mint művészi tökélylyel terjeszti előnkbe a Dunaár pusztításait s nagyságát". E kép a következő helyeken tüntette föl az árvíz pusztítását:

1. A pesti városház piacán.

2. A városi (német) színház piacán.

3. Az evangélikusok templománál.

4. A reformátusok templománál.

5. A Theresia-város egy részében

6. A Józsefváros egy részében.

7. A Ferencváros egy részében.

8. A Derra-ház leomlásában.

9. A "Vademberhez" nevezett ház beomlásában, a Három-korona-utcában.

10. A vakok intézete beomlásában

11 . A szegények ápoló-intézetének beomlásában a "Vadászudvarban".

(Művészet, 1906 Első szám)

Árvíz Pest-Budán, 1838

A budapesti árvíz 1838. márczius 13-18-ika közt: Az evang. templom a Szintéren (ma Deák-tér). A német színház előtti tér (ma Gizella-tér.)* A református templom a Szénatéren (ma Kalvin-tér.) A Derra-féle ház a piacz-téren**. A «Vad-emberhez» czímzett szegényápoló-ház.*** A Terézváros egy része. Józsefváros. Ferenczváros.

Rajzolta Schwindt. Kőre rajzolt Tosch. Kiadta és nyomatta Trentsensky és társa Pesten 1838-ban.

(Kép forrása)

*V., Vörösmarty tér.

**Derra Naum görög származású kereskedő 1830 körül épült háza az V., Erzsébet tér északnyugati sarkánál.

*** Hild József tervezte épület az egykori Nagykorona (mai V., Hercegprímás) utcában.

Pestváros tanácsának intézkedései az árviz-veszély ellen.

1 A lánczhid légbe röpittetik, hogy oszlopai a jégtorlaszok
lefolyásának akadályul ne szolgáljanak.

2. A Duna-sor házai leromboltatnak, mert, ha ez
rendszeresen történik, a háztulajdonosok kissebb kárt szenvednek,
mintha az árvíz folytán a házak össze-vissza dőlnének.

3. Gróf Széchényi Ödön urnák azon ajánlata, mely
szerint az árvizet tűzzel hajlandó leföcskendezni, köszönettel
fogadtatik.

4. Felkéretik a csolnakázó egylet, hogy egy permanens
regatta-bált arrangirozzon, mert akkor az egylet tagjai
minden éjjel ébren tartatván, szükség esetén minden
perczben a segítségre készen lesznek.

5. Nehogy az áradás még előmozdittassék, a sár és
szemét nem vitetik a Dunába, hanem ugy mint eddig, az
utczákon meghagyatik.

Borsszem Jankó, 1871. február 26.

Átkelés a jeges Dunán

Buda és Pest a 16. században, a hajóhíddal

"Tehát így áll a dolog: a hajóhidat az egész éven át használják egész télig, míg a jégzajlás kezdődik. Ekkor tehát el kell bontani, nehogy a jég kettészakítsa, a mi különben elég gyakran megtörténik... Ha már egyszer a hajóhíd szét van szedve, akkor csak tavaszszal állitják vissza, midőn a jégzajlás megszünt. /.../ Mig a jég gyenge, addig az utazás nagyobb csónakokkal történik; egy-egy csónakba 30-40 ember fér s rendesen négygyel közlekednek. 

Ha az átkelést az úszó jégdarabok nem akadályozzák, úgy öt percz alatt a másik parton lehetünk; de ha jégár van, úgy az átkelési időt épenséggel meg nem határozhatjuk. Egy óráig, sőt tovább is eltarthat, olykor a jégdarabok több száz lépésnyire is magokkal ragadják a csónakot a folyamon. Néha erősen megakad a csónak a jégdarabok között s csak hintázó mozgás által lehet közűlök menekűlni, mit az utasoknak közösen kell végrehajtaniok. 

Átkelés a Dunán

Ha a jégzajlás még erősebb, úgy csak egészen kis csónakkal lehet átkelni, a melybe alig egy-két ember fér s ezeknek is le kell feküdniök. Ha útközben egy nagyobb jégtáblához érkeznek, kiszállanak, a csónakot a jégtáblán átvontatják s a másik oldalán vízbe eresztik, különben pedig igyekeznek a jég között úgy átvergődni, a mint csak lehet. Ez azonban eltarthat két vagy három óráig is, s hozzá, kivált még éjjel, igen kellemetlen, veszélyesnek is látszik, de alig ha lesz az, mivel szerencsétlenségről még nincs példa. /.../ 

Végre ha megállott a folyam, a jégen át járnak gyalog és kocsin /.../ Az éghajlat és a folyam szélessége aligha megengednék ezt, ha nem lennének a folyamon szigetek."

(Forrás: Gróf Hofmannsegg Magyarországon 1793-1794-ben. Fordította: Berkeszi István. Kiadta a Franklin Társulat, 1887-ben.)

Havazás a fővárosban, 1900 február

Mikor künn a mezőn elkezd a hó szép lassacskán szállingózni, csendes megelégedéssel szemléli a gazda a jól befűtött szobája ablakából, örül a szíve, hiszen olyan jó lesz a lehulló szép fehér takaró, fagycsípte vetéseinek, olyan vígan kitelelhetnek annak védő enyhe alatt. Nézi, nézi, a mint egy hópehely a másik után ereszkedik le a földjére, mindegyik szem egy-egy biztatás arra, hogy a vetésnek tavaszig nem esik baja.

Szfinx-szobor az Operaház előtt, 30 -as évek
(Kép forrása)

De nem kevesebb örömet okoz a hóesés annak a sok szegény embernek is, a kik télire is a fővárosba szorultak. Ezeknek csak igazi áldás a hó s nincs az a gazda, a ki nagyobb örömmel fogadná az első lefelé hulló fehér pelyhet, mint ezek a szegény emberek. S mentől sürübben esik, mentől jobban sietnek esernyőik alatt a fényes utczákon a jól öltözött urak és hölgyek, annál megelégedettebb ábrázattal szedik össze a szerszámaikat a didergő szegény emberek: - Hála isten! esik a mi kenyerünk! S bizony kész kenyér is nekik az a szép, fehér, csillogó hó. Mert hát a vidéken ott hagyják a havat, a hova leesik, rábízzák az enyhe időre, tavaszi napsugárra, hogy takarítsa el onnan, de a fővárosban ez is máskép van. Nincs itt maradása a hónak.

A mikor leesett, azonnal neki állíttják a munkások százait, a kik lapáttal, seprűvel nekiesnek, halmokba rakják, aztán pedig szekéren kihordják s beleforgatják a Dunába, a miért esténként jó napszám üti a markukat s telik kenyérre, sőt szalonnára, kolbászra és sonkahulladékra is. Igaz, hogy egy kicsit rontják a keresetet a hóekék, a milyen sok van már a fővárosnak. Ezek bizony gyorsan végigsöprik az utczákat s hamar barázdába kotorják a hótömeget, de azért kézimunka is sok kell. Hiszen egy-egy valamirevaló hóesés kitakarítása 20-30 ezer forintba kerül s némely havas esztendőkben 100 ezer forinton felüli a főváros hótisztítási költsége. Ezért mondják az utczákon ácsorgó szegény emberek, ha sűrűn szürke fellegek gyülekeznek az égen: " Hej csak adna az Isten mentől több havat!"

(Szöveg forrása)

Jégzajlás a Dunán, 1932 február

Fővárosunk neve

A külföldi hírlapok, földrajzi könyvek, térképek, a magyar fővárost most is Pestnek nevezik, s előfordul vegyesen Ofen, Buda, Alt-Ofen, O-Buda, a mi ugyancsak zavarba hozhatja azokat, a kik fővárosunkról akarnak valamit megtudni. Budapestnek nem nevezik, miután a bécsi lapok előtt is rendesen Pesth járja még. A földrajzi társulat most felvilágosítást intéz a külföldi földrajzi társulatokhoz, hogy a magyar főváros neve 1872 óta Budapest s ez foglalja magában Buda, Ó-Buda neveit is.

(Vasárnapi Ujság, 1890. december 21.)