A Citadella

A Citadella helyén az egyetemi Csillagda épülete állt, mely 1849-ben elpusztult

(Kép forrása)

A Citadella Budapest XI. kerületében, a Gellért-hegy tetején fekvő erőd, melyet az 1848-49-es szabadságharc leverése után, 1854-ben emelt a Habsburg uralkodóház. Az UNESCO a budai Várheggyel és a Duna két partjának panorámájával együtt a Gellért-hegyet 1987-ben a Világörökség részévé nyilvánította.

A citadella olasz szó fellegvárat jelent, azaz várszerű magaslati erődítményt vagy egy város legmagasabb pontján emelt, fallal körülvett, védhető részt.

Itt már áll a Citadella - a felvétel 1900 körül készült
(Kép forrása)

A 220 méter hosszú, 12–16 méteres falmagasságú erődöt Julius Jacob von Haynau építtette, az ő nevéhez fűződik az 1848-49-es forradalmat és szabadságharcot követő megtorlás. Különlegessége, hogy a szokásos erődöktől eltérően nem az alatta elterülő város megvédése céljából épült, hanem épp ellenkezőleg: a Citadellának szánt szerep a pesti lakosság megfélemlítése volt. Erről tanúskodnak a városra néző ágyúállások is, ám szerencsére az ágyúkat kizárólag díszlövések leadására használták.

A Citadella erődjét az 1854-es létesítésekor, egy ókori eraviszkusz településre, az oppidum maradványaira építették rá, amelyek ezért jórészt megsemmisültek.

A Citadella 1935 körül
(Kép forrása) 

Buda török megszállása idején a Gellért-hegy tetején álló keresztény kápolna helyére palánkvárat építettek a törökök. 1813 és 1815 között József nádor javaslatára a palánkvár helyére egyetemi csillagvizsgáló épült. 

Buda várának 1849-es ostrománál a magyar honvédsereg katonái az ostromágyúkat a Gellért hegyen, az egyetemi Csillagda épületének közelében állították fel, bár erről a csillagda munkatársai megpróbálták lebeszélni a honvédeket. Az osztrák tüzérség válaszcsapásainak következtében a csillagászati intézmény épülete teljesen megsemmisült, a súlyosan sérült épületeket az ostrom alatt kifosztották.

Az ostrom tapasztalatai után, a gyászos emlékű Bach-korszakban a bécsi haditanács úgy határozott, hogy a korszerűtlen budai vár helyett egy jól védhető, a hadászati elveknek megfelelő erődrendszert kell kiépíteni Pest–Buda köré – célja a külső ellenség visszaverése és a belső forradalomra hajlamos magyar lakosság megfékezése. Ennek első erődjét a Gellért-hegyen kezdték megalapozni Emmanuel Zitta osztrák hadmérnök tervei alapján 1850-ben. A munkálatok költségeire kétszázezer forintot rendelt Ferenc József osztrák császár. 

A Citadella 1955 körül
(Kép forrása) 

A Citadella helyét az 1849-ben elpusztított Csillagda és a körülötte lévő virág- és szőlőskertek területén jelölték ki. A csillagda romjait felrobbantották. A tervek szerint a 220 méter hosszú, 60 méter széles, 4 méter vastag kőfalakkal védelmezett erőd lőrései mögé 60 korszerű ágyút helyezhettek el. Négy esztendő múltán már bevonulhatott kazamatáiba az osztrák katonaság, akiknek ágyúi fenyegetően néztek a túlparti Pest városára. Az erődrendszer többi része sohasem készült el, mivel a Monarchia hadvezetése végül Komárom városa körül készítette el az „utolsó védőbástyát”.

A Citadella a zsarnokság és az abszolutizmus szimbóluma lett a magyarok szemében.

A gyűlölt osztrák erőd az 1867-es osztrák-magyar kiegyezéssel elveszítette hadászati célját, de a katonaság csak 1899-ben vonult ki falai mögül. Ekkor a lelkes budapesti lakosság nyomására jelképes bontásokat végeztek a bejárata feletti falrészen, de az egész gyűlölt erődítmény lebontására nem volt elegendő anyagi forrás. 

 A Citadella az 50-es években
(Kép forrása) 

Utolsó katonai jellegű használata a második világháborúban, Budapest 1944–45-ös védelmében a támadó Vörös Hadsereggel szemben történt, amikor a német és magyar csapatok légvédelmi bázisául szolgált, míg kazamatáiban raktárakat és sebesültellátó helyet rendeztek be. A harcokban megsérültek védművei, ennek nyomait még napjainkban is jól lehet látni.

(Szöveg forrása)

Ágyúk a lágymányosi Duna-parton, 1919

 

(Némafilm)

Légoltalom a fővárosban, 1937. április

 

A székesfővárosi Elektromos Műveknél tartott tanfolyamok hallgatóiból alakult segélyosztagok gyakorlatai.

„Légvédelmi riadó! Gázálarcot fel! Közvilágítást eloltani! A segélyállomást és az óvóhelyet szükségvilágításra átkapcsolni!” - Az épületekben tartózkodók légitámadás esetén az óvóhelyekben találnak menedéket, amelyeket úgy építenek, hogy még az épület többi részének összeomlása esetén is épségben maradnak. Friss levegőről légszűrő berendezések gondoskodnak. A légvédelmi riadó jelére a házi légoltalmi őrség emberei felveszik felszerelésüket, a tűzoltó osztag pedig a padlás feljárójához siet, hogy gyújtóbombák becsapódása esetén azonnal működésbe léphessen. Az egészségügyi mentőosztag is felkészül az esetleges sebesültek ellátására. A légitámadás után a gázmentesítő osztag a gázzal fertőzött helyeket klórmésszel fertőtleníti. 

Toborzás Húsvét vasárnapján

Húsvét vasárnapján nagy ünnepély volt a Népligetben. Színészek, színésznők és zenekarok szórakoztatták az egybegyűlt közönséget. A szónokok agitációs beszédekben lelkesítették proletár-testvéreinket a Vörös Hadseregbe való belépésre. A toborzó-ünnepély szép eredménnyel végződött, amennyiben a szabadban felállított toborzó irodában számosan jelentkeztek azok, kik a Vörös Hadsereg kötelékébe léptek. 

A világtörténelemben is páratlan az a lelkesedés, amellyel minden öntudatos, proletár a proletárhaza megvédésére siet, hogy rettenetes erővel, lángoló forradalmi hevülettel szálljon szembe a mások vérét szívó, a henye és a gaz kapitalista-imperializmussal, mely ujból kezébe akarja venni szeges korbácsát, hogy önző kizsákmányolásának vesse alá a dolgozó milliókat. A toborzó-irodákban nagy erővel folyik a munka.

1919. április

(Kép és szöveg forrása)

Budapest, 1945. február 13.

Néhány röpke kép, a teljesség igénye nélkül -  Budapest, a második világháború után. (Hidak, Budai Vár, Keleti pályaudvar.)

Fotók: Fortepan

A karácsonyfára - 1919

Az I., Szent Anna templom Betlehemje, 1900-as évek
(Kép forrása)

Mikulás bácsi meglengette fölöttünk szakállát és eltünt. Utána rohanó sebességgel közelg az emberi érzések legszebb estéje és a város körötti erdőkben már bizonyára vágják a karácsonyfának valót.

Karácsony este megjön és a szeretet fáját is felállithatjuk (már akinek elég pénze lesz a drága karácsonyfát megvenni), de mit fogunk reáaggatni, mit fogunk alátenni, mivel fogjuk kedveseink szivét megörvendeztetni? Mert olyan szegények vagyunk, hogy nem nagyon lesz mit vásárolni karácsonyra.

Az a jó üzletember ma, aki vesz és nem az, aki elad és igy gyengének és soványnak látszik az idei karácsonyi vásár. Más években csábitó hirdetések, szépszavu ujságreklámok biztatták a közönséget, hogy ezzel vagy azzal teszi legkedvesebbé karácsonyfáját, ma a lapokban minden hirdető venni akar (cipőzsinórtól motorekéig ) mig az eladók kenőcsöket, gipszet és legjobb esetben fogkefét kinálnak.

Szomoru, nagyon szomoru karácsony készül itt, e kipusztitott, kirabolt országban, nem lesz mivel tele aggatni karácsonyfánkat. Csak a gyertyácskák égnek majd rajta, mint szivünkben a remény, amig el nem hunyó lángjával boldogságot vet kálváriás utunk sötétjében.

1919. december 

(Szöveg forrása)

Jótékonysági vásár, Baross Szövetség, 1943. december

 

A Baross Szövetség székházában rendezett karácsonyi vásárt meglátogatta a kormányzó úr hitvese, a kormányzóhelyettes úr özvegyének társaságában. A vásár egész anyagát a margitszigeti honvéd kórház sebesült katonái készítették. 

A Baross Szövetség székháza
(Kép forrása)

A Baross Szövetségről

Kereskedelmi és kézműipari szabad érdekképviselet, amely a világháború után, 1920. alakult. Szervezkedésének alapgondolata az volt, hogy a meglévő merkantil érdekképviseleti szövetségekkel szemben ú.n. világnézeti alapon hívjon létre érdekképviseleti csúcsszervezetet. Alapító elnöke Rausch Aladár volt. (Forrás)

Kereskedők és iparosok által 1919-ben alapított társadalmi egyesület. Tagjai közé csak keresztény felekezetű tagokat vettek fel. A zsidó kereskedő és iparosréteg gazdasági ellehetetlenítésében komoly szerepet játszott. 1945-ben feloszlatták. (Forrás)

"1935-ben a Gyáriparosok Országos Szövetsége és az Országos Magyar KereskedelmiEgyesület erőteljes ellenállása ellenére a hagyományosan liberálisabb színezetű kereskedelmi tárcát kettévágták, s létrehozták az önálló Ipari Minisztériumot. Élére Gömbös Gyula legszűkebb környezetéhez tartozó Bornemissza Géza került, munkatársai pedig a jobboldali „középtőkés” szervezet, a Baross Szövetség, valamint a kisiparos szervezetek érdekkörével összefonódott köztisztviselők közül kerültek ki." (Forrás) 

Izabella főhercegnő a Népkonyha otthonban, 1918. október

 

Az első jótékony alapon működő, szegények élelmezését segítő népkonyhát az Izraelita Nőegylet létesítette, a Valero utcában (a mai VI. kerületben), 1869-ben. 1874-75-ben nyolc újabb hasonló intézmény szerveződött. Néhány évi szünetet követően, 1885-ben a főváros négy népkonyha üzemeltetését kezdte meg. A századforduló idején az I., V. és VIII. kerületi Közjótékonysági Egyesület, a Szociális Missziótársulat és az Izraelita Nőegylet tartott fenn népkonyhákat. 1914-ben Pesterzsébeten és Újpesten is népkonyhán étkezhettek a legszegényebbek, majd 1916-tól a Weiss Manfréd gyár és az újpesti Wolfner is ily módon jótékonykodott. 1917-ben a fővárosi népkonyhák hadikonyhává alakultak, és a főváros központi ételgyárat tartott fenn a Hungária úton, illetve egy további kisegítő konyhát is. A főhercegnői látogatás ez időben történt.

Forrás: Budapest Lexikon

Szovjet légitámadás Budapest ellen

Szovjet légitámadás, 1942. szeptember

Sziklakórház a Várhegy alatt

A Sziklakórház bejárata, 1944
(Kép forrása)

A Sziklakórház a Budai Vár alatt található. A Várhegy mélyén kb. 10 km hosszúságú barlang- és pincerendszer kanyarog, amit az ott lakók folyamatosan használtak, bővítettek, átalakítottak. A második világháború előestéjén a járatokat megerősítették, a lejáratok számát korlátozták, a sokszor különálló járatszakaszokat egybenyitották, hogy a 10–15 m mélységű járatrendszer óvóhelyként szolgálhasson az esetleges bombázások során.               

Az I. kerület és a Vár volt akkoriban a „kormányzati negyed”. Így légoltalmi és egészségügyi ellátási megfontolásokból  a székesfőváros elrendelte egy sebészeti szükségkórház – más néven: „Légókórház” – építését a Vár alatt. A létesítményt költségkímélési szempontok miatt a barlangrendszerhez igazítva alakították ki – barlangteremből szoba lett, járatból folyosó.

A műtő, 1944
(Kép forrása) 

Az építkezés 1939 és 1944 között megfeszített ütemben folyt, és 1944 februárjában megnyílt a Székesfőváros Sebészeti Szükségkórháza. Feladata az általános sürgősségi ellátás lett, így polgári és katonai személyeket is fogadott, akik a légitámadásokban megsérültek. Megnyitásakor jelen volt és ápolónőként dolgozott is ott özv. Horthy Istvánné (Edelsheim-Gyulai Ilona) a Magyar Vöröskereszt főápolónője.    

A kórházat a Szent János Kórház felügyelete alá rendelték, vezetőjének dr. Kovács István egyetemi adjunktust, sebészfőorvost nevezték ki, aki közel negyven orvossal dolgozott a létesítményben. Az ellátást a Vöröskereszt önkéntes ápolói segítették. A létesítményt 120 ember befogadására tervezték. Budapest ostroma alatt azonban szemtanúk beszámolói szerint 650–700 embert is bezsúfoltak. Aki már nem fért a kórházba, azt a barlangrendszerbe nyíló több átjárón keresztül barlangtermekben, hordágyakra és szalmazsákokra fektetve helyezték el. A halálozási arány igen magas volt a vízhiány, a járványok, továbbá az eszköz- és gyógyszerhiány miatt.

Az 1956-os forradalom alatt a kórház ismét megnyílt, hogy ellássa a sebesült civileket, katonákat. Hat fiú és egy lány is született az akkor még bombabiztos létesítményben. A forradalom leverése után az intézmény rövid ideig börtönkórházként működött.

               

A létesítményt 1958-62-ig átépítették és kibővítették, hogy vegyi vagy atomtámadás esetén is használható legyen. Az ide vezényelt orvosok és ápolók a 80-as évek közepéig tartottak évente polgári védelmi gyakorlatot. 

A Sziklakórház 2007-től múzeumként látogatható.

(Szöveg forrása)

A Sziklakórház honlapja

A rendkívüli háborús helyzetre való tekintettel...

(Kép forrása)

...a polgármester a fővárosi alkalmazottak nyári szabadságát további intézkedésig két hétre korlátozta s ez a polgármesteri rendelkezés kiterjed a főváros összes üzemeire is. Betegszabadságot csak szigorú orvosi vizsgálat után adnak.

Tovább szigorították a Budapesten forgalomba kerülő élelmiszerek ellenőrözését, a nyári meleg időjárásra való tekintettel. A szigorú vizsgálatok közben az ellenőrök legutóbb 2256 kg különféle húst és húskészítményt, 6492 darab húskonzervet és 463 darab tojást foglaltak le, az ember egészségét veszélyeztető rothadás és fülledtség miatt. A lefoglalásokkal kapcsolatban a főváros 56 feljelentést tett a kihágók ellen a rendőrségen.

A budapesti ingatlanforgalom feltűnően csökkent, ami részben a zsidók ellen hozott szigorú kormányrendeleteknek tudható be. Míg most egy éve havonta közel ezer fővárosi ingatlan cserélt gazdát, addig az elmult hónapban mindössze 55 ingatlan-eladás történt Budapest területén.

1944. július

(Szöveg forrása)

Buda a bombázások után, 1945

Az utolsó 48-as honvéd...?

Százkét éves korában influenzában meghalt a legutolsó negyvennyolcas honvéd.

Kép forrása: Vasárnapi Ujság

Hivatalosan állapitották meg róla, hogy ő volt az utolsó honvéd.
Amikor Lebo István, a negyvennyolcas honvédek menházának egyedül maradt lakója is meghalt, mindenki azt hitte, hogy vele sírba száll a legendás idők utolsó tanuja. A temetésén ugy emlékeztek meg Lebo bácsiról, mint az utolsó negyvennyolcas honvédről. Akkor aztán jelentkezett az illetékesek előtt egy tagbaszakadt, hatalmas termetű, deresbajszu öreg úr. Egy szót sem szólt, csak kiteregette azt a vaskos paksamétát, amelyben rakásra hevertek a megsárgult régies irásu okmányok. Ezekkel igazolta az öreg úr, hogy Fischl Józsefnek hivják, 1827 szeptember 11-én született, végig harcolta a szabadságharcot és örmestert ranggal, félkezére megrokkanva hagyta oda a katonaságot.

- Attól, hogy nem a menhelyen élek, még lehetek én negyvennyolcas honvéd – mondotta önérzetesen a hadastyán, amikor látta, hogy nehezen akarnak hinni neki. a gyermekeim tartanak el, nem szorulok, hál’ istennek, a menhelyre.
- De hát Lebo bácsi volt az utolsó, - mondták neki.
- Hát ha ő volt az utolsó, akkor én vagyok a legutolsó, - vágott vissza az öreg úr és valóban, az iratok hivatalos átvizsgálása után az illetékesek is elismerték és hivatalosan megállapították, hogy Fischl József szavai megfelelnek a valóságnak: valóban ő a legutolsó negyvennyolcas honvéd, aki egyesegyedül maradt életben a legendás ármádiából. Sem Budapesten, sem pedig vidéken, hiába kutattak egész Magyarországon, nem találtak több öreg negyvennyolcast. Nagy lett a becsülete Fischl bácsinak: felszólították, költözzék be a menházba, ahol lelkiismeretesen fogják ápolni, nehogy valami baj érje, ugy akarták őrizni, mint egy darab élő történelmet, de hát Fischl bácsi inkább továbbra is kinn maradt „az életben” és gyermekeinek kenyerén éldegélt.

Diadalmas honvédeink lelkes fogadtatása Budapesten, 1941

Képaláírások balról jobbra, fentről lefelé: