Látkép a Krisztinavárosból, anno

Fotó: Divald Károly
A kép képeslapként elküldhető innen

A régi Lágymányos

Lágymányos, 1890-es évek
Fotó: Klösz György
(Kép forrása)

A név eredete vitatott: egyesek lágy talajára, mások a német Leutenant (hadnagy) szóra vezetik vissza.

A Duna szabályozása kapcsán a 19. század második felében kialakult itt egy tó, amelyet a József Nádor Műszaki Egyetem építésekor feltöltöttek. Az Műegyetem legnagyobb, központi épülete 1909-ben épült, Hauszmann Alajos tervei alapján. A Lágymányosi lakótelep 1956-1964 között épült, több ütemben. Városrészként való elismerésére 1990-ben került sor.

(Szöveg forrása)

Útleírás a budai várról, 1793-94.

Budát Pesttel egy hajóhíd köti össze, a mely 700 lépés hosszú. Mindkét városban külön körülbelül 50,000 ember lakik, a nemesség mindkettőben szétszórva lakik, de mégis többen vannak Pesten és gazdagabbak is. /…/. 

A vár és a hajóhíd, a 19. század közepén
(Kép forrása)

Mindkét helyen vannak országos hivatalok és még másfelék is, de a legtöbb mégis Budán van és pedig a várban, mely egymagában is egy várost tesz ki a hegyen. Hossza egy jó negyedóra járásnyi, szélessége pedig négy-öt utczányi s a többi utczák és utak által, melyek amphitheatralis alakban vannak a hegyre építve, összefügg a város többi részeivel, minők pl. rácz- vagy görögváros, Krisztinaváros,Víziváros, Újlak stb., de a melyek elég rosszul és szűken vannak építve. Ezek egy jó fél óra járásnyi hosszúságban vezetnek a folyó menteben, szép kilátást nyújtanak, mivel megettök halmok és hegyek emelkednek, melyek szőlővel vannak beültetve. Ez alsó városrészekben a nemesek közül senki sem lakik, hanem csak a polgárság. 

A várhegy oly meredek, hogy a kereket meg kell kötni, ha lefelé jövünk. Már ez is némileg neheziti a közlekedést. A helytartóság vagyis a kormány, a legfőbb politikai hatóság a várban székel, tehát a helytartótanácsosok is.

Gróf Hofmannsegg utazása Magyarországon 1793-1794-ben (részlet)

Fordította: Berkeszi István

Látkép, 1900

Budapesti látkép a Ferenc József (Belgrád) rakpartról, 1900 körül
A háttérben: a Rudas fürdő, a régi Erzsébet híd és a Vár
(Kép forrása)

Az Újpesti rakpart 1890 körül

A XIII., Újpesti rakpart 1890 körül
Fotó: Klösz György
(Kép forrása)

Angyalföldön, a mai XIII. kerületben  1856-tól indult meg a hajógyártás az Újpesti-öbölben, Höcker Antal 1860-ban alapította a későbbi Acélöntő és Csőgyár elődjét. Láng László 1868-ban nyitotta meg gépjavító műhelyét, a Láng Gépgyár elődjét.

A kerület a  19. század végéig jórészt vidékies jellegű kültelek volt, de a század végén és a 20. század elején végbemenő gyors fejlődés  a 20. századi Magyarország egyik legfontosabb gépipari központjává változtatta. 

(Szöveg forrása)

Budaiak és pestiek

Pest-budai látkép 1870-ből. Előtérben a Tabán, háttérben a Margitsziget (és a később vele egyesített Festő-sziget).
(Kép forrása)

"Majd ha tíz híd fűzi még szorosabbra egymáshoz Pestet és Budát, majd ha minden magaslatra külön siklón repülhetünk fel, majd ha az öt Major-utcza közül négy külön nevet kap, majd ha nem fizetünk híd- és alagúti vámot: akkor a kényelmes pesti sűrűbben fog ellátogatni Budára. Legalább is oly sűrűn mint — Bécsbe.

Akkor tán végkép kihalnak az olyan unikumok is, mint amilyen volt az az öreg kötélverő-mester, aki Budán született, 85 évet ért, de sohasem járt Pesten, mert hogy ő nem bízza magát se ingó ladikra, se ringó lánczhídra.

Hasonló alak volt az elmés Raics bácsi is, ez a szűk baráti körben halhatatlan hírben ma is élő humorista, aki gőzhajóra, vasútra, lánczhídra lábát szintén nem tette rá soha, s Budából csak annyit ismert, amennyit Pesten megláthatott belőle."

Ágai Adolf: Utazás Pestről-Budapestre 1843-1907

Budapest, 1909

Pest-Buda, egykor

Wigand, Balthasar (1771-1846):

Budai és pesti látkép (Aussicht von Ofen und Pesth)

A Dunán az egykori hajóhíd is látható

(Kép forrása)

…ha meggondoljuk, hogy ott,  hol most a Lipótváros legszebb házsorai emelkednek, nehány évtized előtt csolnakon vadkacsázni jártak az urak a nádasba, hogy a Beleznay-házról* azt irták, hogy az Pest vidékén van, s Széchenyi István a nemzeti szinházat nem akarta a kerepesi-utra épittetni, mert ez nagyon „messze” volt a várostól, ha meggondoljuk, hogy Pest nem régen még csak a belvárosból, ez alig nehány utczából, az utcza pedig alacsony rozzant kunyhókból állott, melyek közt az akkor nagyszerüeknek látszó nehány uri kastély most szerényen meghuzza magát s elbuvik törpesége tudatában a hatalmas ujabb épületek között: akkor önkénytelenül eszünkbe jut, hogy a természet ily pazar áldásai és a honfiaknak országokat és városokat nagygyá tevő szent akaratja csodákat müvelnek még ott is, a hol amazoknak kifejlődését és ennek érvényre emelkedését még oly nagy akadályok s oly rendkivüli csapások gátolják is, mint gátolták Buda-Pest felvirágozását egész a legujabb időkig.

(Törs Kálmán: Margit-sziget. Pest, 1872)

A Beleznay-ház a Ferenciek terén

*A mai Rákóczi út, Múzeum körút, Bródy Sándor utca és Szentkirályi utca által határolt területen állt Beleznayné Podmaniczky Anna barokk kastélya, csodálatos kerttel (a gödöllői kastéllyal együtt 1787-ben, férje halála után vásárolta a Grassalkovich családtól). Az özvegy igen népszerű irodalmi, zenés és politikai estélyeket szervezett szalonjában,  melyeknek oszlopos tagja volt Kármán József író is. Az estélyek helyszíne viszont inkább a mai Ferenciek terén lévő Beleznay-ház lehetett (lásd a képen).

Hazánk szemefénye vagy, ifju fővárosunk!

Budapest 1875 körül. Klösz György felvétele
(Kép forrása)

 

Nem kell rajongónak, nem szükség még poétának sem, csak helyesen számitónak kell lenned, hogy meg légy győződve, miszerint hazád ifju fővárosából, mit annyiszor hallhattál Magyarország szivének neveztetni, talán nem is sok idő mulva világváros lesz, melynek meglátására messze földek tájairól fognak seregleni az idegenek. 

Valóban, ha meggondoljuk, hogy már természeti fekvése is oly kedvező, vidéke is oly csodaszép, hogy ahhoz foghatóval más főváros alig dicsekedhetik, s melyen még Nápoly is, az a Nápoly, melyről azt mondják, hogy ne haljon meg előbb, mielőtt azt látta az ember, csak derült egével és tengerével tesz tul, de panorámájával messze mögötte marad, ha végigtekintünk ős Buda ormain, büszke királyi várával, szent Gellért komor hegyével, az erdőkoszoruzott, vidám nyári lakokkal megrakott hegyein, mik annyi szépségét egyesitik magukban az isteni és emberi kéznek; aztán végignézünk a pesti rónaságon, mely egyenes, mint az a becsület, és nyilt, mint az az őszinteség, mely annyira jellemzi a magyart, ha eltekintünk a messzi láthatárig, melynek kékes ködében egymásba olvadni látszik a föld az éggel; ha látjuk az előtérben a szabályos, diszes házsorokat, miknek aranyozott tetőzetein ragyogva törik meg a napsugár, s mind e nagyszerü látványt, a síkság és hegyvidék, a természeti és müvészi szépség e ritka szerencsés találkozási helyét megkétszereződve látjuk a két város közt méltósággal elhömpölygő fejedelmi folyam derült tükörében, melynek árjain gályák százai közlik odább Magyarország szivének lüktetéseit, s mely fölött magasan elhajlik a lánczhid vakmerő íve, két szárnyával, mint valami óriási karokkal ragadva meg a két partot, nehogy szétszaladjanak: valóban mondom: lehetetlen föl nem sohajtanunk: "szép vagy, hazánk szemefénye vagy, büszkeségünk, örömünk vagy, ifju fővárosunk!"

(Törs Kálmán: Margit-sziget. Pest, 1872)

Jó tudni: A mai Budapest 1873. november 17-én jött létre - Pest, Buda és Óbuda egyesítésével. 1950. január 1-jén a Budapest környezetében lévő települések hozzácsatolásával jött létre Nagy-Budapest.

Pest-Buda, 1847

Remellay Gusztáv úti beszámolója, Hazánk c. lap, 1847

A jeges Duna 1925-ben, háttérben a régi Erzsébet-híddal

(Kép forrása)

A pesti Dunapart, 1843

Barabás Miklós akvarellje

(Kép forrása)

Pest látképe a hajóhíddal

Alt-Kunike alkotása

(Kép forrása)
Cikk: Hidak a középkorban
Könyvrészlet: Hajóhidak a magyar Dunán

Dunai látkép a Gellértheggyel

Erdélyi Mór felvétele

(Kép forrása)