Drótkötélpálya, avagy függőpálya: rendszerint folytonos üzemű
szállító berendezés; fa, szén, érc vagy más darabos áru továbbítására, valamint
személyszállításra használják, különösen helyszűkében, illetve ott, ahol rövid
távon nagy magasságkülönbséget kell legyőzni.
 |
| A Libegő alsó állomása, 1970-es évek (Kép forrása) |
Az elsőt a német Bleichert szabadalmaztatta,
1780-ben. Magyarországon 1933-ban, ifj. Hantos István mérnök
kezdeményezte, hogy épüljön személyszállító függővasút Zugligetből a János-hegyre. Az
előkészületek után azonban elakadt a folyamat. Az 1940-es évek elején a
Fővárosi Villamos Vasút Vállalat készíttetett új terveket -
ám ezek kivitelezését megakadályozta a második világháború.
 |
| A felső állomás, 1975 körül (Kép forrása) |
A háború után az ötlet megint erőre kapott, egész hálózatról szóltak az elképzelések.Ebből sem lett semmi.
Végül 1967-ben Budapest XII. kerületi Tanácsa
határozatot hozott arról, hogy létesüljön kötélpályavasút Zugliget és a
János-hegy között.
Az építkezés 1969. tavaszán kezdődött, a
munkálatokat Pataki László irányította, az építkezés fővállalkozója az
Országos Bányagépgyártó Vállalat volt. Az átadásra 1970-ben került sor.
 |
| A Libegő napjainkban (Kép forrása) |
A pálya elnevezésére a tanács pályázatot írt ki, végül a zsűri a javaslatok között nem szereplő Libegő nevet adta a drótkötélpályának.
A Libegő útvonala 1040 m hosszú, állomásai között a
szintkülönbség 262 m, és ezt a távolságot mintegy 12 perc alatt teszi meg. Alsó állomása a Zugligeti-katlanban található, a felső a János-hegyen - utóbbitól rövid sétával elérhetjük az Erzsébet-kilátót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése