Az Ördög-árok: egy patak, mely a Budai-hegységben, a Nagykovácsi-medencében ered.
Nagykovácsin és a Remete-szurdokon keresztül érkezik Hűvösvölgybe. A Hidász
utcától egy nagy iszapfogón átfolyva a föld alatt folytatja útját. A Városmajor,
a Maros utca, a Vérmező, a Horváth-kert és a Döbrentei tér alatt végigfolyva az
1646,2 folyamkilométernél, az Erzsébet híd fölött éri el a Dunát. Innen mára már a főcsatornába vezették, illetve teljesen lefedték.
A múltban sokszor okozott bajt - nevéhez méltóan "viselkedett" 1875. június 26-án is, amikor óriási felhőszakadás zúdult a fővárosra.
Az ördög-árok ellen már rég óta hangos panaszok emeltetnek /.../ veszélyes jellege miatt is, /.../ de főleg bűzhödtsége,
rondasága miatt. Beboltozásán s némileg más irányba vezetésén, évek óta
dolgoznak már, a nálunk szokásos lassusággal és határozatlansággal. E
körülmény döntő befolyást gyakorolt a veszedelemre. A munkálatok miatt az árok
egyes pontjain a szabad lefolyás némileg akadályozva levén, az egyszerre,
irtózatos erővel lerohanó víztömeg megtorlódott, visszafelé ömlött,
felfeszitette a boltozatot, vagy kitörve belőle, elbontott mindent.
Egy félóra alatt a Krisztinaváros, a vérmezőtől kezdve az
alagutig, s le az Attila-utczán, egy tengernek látszott. Képzelhetetlen, a
mekkora víztömeg gyült össze perczenként e tekenőben. Felülről mind nagyobb és
nagyobb mennyiségben rohant, a Duna szélességével, de tizszer oly
gyorsasággal, lent pedig nem volt lefolyása, mig gátjait el nem törhette vagy
át nem hághatta. Az ördögárok megtelt, megtorlódott, helyenként beomlott; a
Krisztina- és Ráczváros közti, szemmel alig észrevehető emelkedés a vizet mégis
fentartotta, ugy, hogy félóráig a Krisztinaváros teknője fenekén minden utcza
3-4 lábnyira, helyenként egy ölnyire, a legmélyebb pontokon még magasabb viz
alatt állott.
S most vegyük hozzá e városrész utczái s házai nagy részének
épitését. Szük,lejtős utczák, apró, gyönge házak, a szobák sokhelyt mélyebben
fekve az utczánál, az ablakok alig egy pár lábnyival az utcza földje felett.
Természetes, hogy az utczák ily vízállásának a szobákban hasonló felelt meg.
A Rácz városra valamivel később érkezett a veszedelem. De
aztán annál nagyobb volt. Az Ördögárkot — mely itt beboltozva, a föld alatt
áll, s egész hosszában házak vannak fölébe építve — több ponton beszakította a
viz rohama; a boltozat beroskadt, s a mi fölötte állott, utcza, vagy ház,
utána.
Hogy a házak beomlása, a szobákba betoluló öles vizek,
mennyi érték pusztulását vonták magok után: ki tudná azt felszámítani? Mennyi
emberéletet? még az sincs tudva. A viharkor mindenki házába húzódik, ott véli
legbiztosabbnak magát; s mikor a veszély már megérkezett, sokhelyütt nem volt
idő a menekülésre.
Sokakat valószínűleg elsodort az ár, s majd csak napok,
hetek múlva fogja fölvetni a Duna valahol; e jó öreg viz gondoskodni szokott,
hogy az elveszetteket, a soká keresők, végre is megtalálják ! ... A kiket el
nem sodort az ár: azokból sokakat a viz iszapjából, a romok közül vettek ki.
Vasárnapi Ujság, 1875. július
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése