Kiállítás: Biztosítók székházai Budapesten

Metrókiállítás Klösz György budapesti fotográfiáiból

Klösz György
(Kép forrása)

A dualizmus egyik legismertebb magyarországi fotográfusa, Klösz György budapesti felvételei láthatók a Metró Galériában, azaz a 2-es és 3-as metró szerelvényein keddtől a Budapesti Tavaszi Fesztivál (BTF) keretében, 2013. március 12-étől május 12-éig.

Teljes cikk

További információ Klösz Györgyről.

Fodrászmúzeum Kispesten

Magyarországon egyedülálló, Európában is csupán hét hasonló múzeum található...

A Fodrászmúzeum honlapja elérhető ITT

Sziklakórház a Várhegy alatt

A Sziklakórház bejárata, 1944
(Kép forrása)

A Sziklakórház a Budai Vár alatt található. A Várhegy mélyén kb. 10 km hosszúságú barlang- és pincerendszer kanyarog, amit az ott lakók folyamatosan használtak, bővítettek, átalakítottak. A második világháború előestéjén a járatokat megerősítették, a lejáratok számát korlátozták, a sokszor különálló járatszakaszokat egybenyitották, hogy a 10–15 m mélységű járatrendszer óvóhelyként szolgálhasson az esetleges bombázások során.               

Az I. kerület és a Vár volt akkoriban a „kormányzati negyed”. Így légoltalmi és egészségügyi ellátási megfontolásokból  a székesfőváros elrendelte egy sebészeti szükségkórház – más néven: „Légókórház” – építését a Vár alatt. A létesítményt költségkímélési szempontok miatt a barlangrendszerhez igazítva alakították ki – barlangteremből szoba lett, járatból folyosó.

A műtő, 1944
(Kép forrása) 

Az építkezés 1939 és 1944 között megfeszített ütemben folyt, és 1944 februárjában megnyílt a Székesfőváros Sebészeti Szükségkórháza. Feladata az általános sürgősségi ellátás lett, így polgári és katonai személyeket is fogadott, akik a légitámadásokban megsérültek. Megnyitásakor jelen volt és ápolónőként dolgozott is ott özv. Horthy Istvánné (Edelsheim-Gyulai Ilona) a Magyar Vöröskereszt főápolónője.    

A kórházat a Szent János Kórház felügyelete alá rendelték, vezetőjének dr. Kovács István egyetemi adjunktust, sebészfőorvost nevezték ki, aki közel negyven orvossal dolgozott a létesítményben. Az ellátást a Vöröskereszt önkéntes ápolói segítették. A létesítményt 120 ember befogadására tervezték. Budapest ostroma alatt azonban szemtanúk beszámolói szerint 650–700 embert is bezsúfoltak. Aki már nem fért a kórházba, azt a barlangrendszerbe nyíló több átjárón keresztül barlangtermekben, hordágyakra és szalmazsákokra fektetve helyezték el. A halálozási arány igen magas volt a vízhiány, a járványok, továbbá az eszköz- és gyógyszerhiány miatt.

Az 1956-os forradalom alatt a kórház ismét megnyílt, hogy ellássa a sebesült civileket, katonákat. Hat fiú és egy lány is született az akkor még bombabiztos létesítményben. A forradalom leverése után az intézmény rövid ideig börtönkórházként működött.

               

A létesítményt 1958-62-ig átépítették és kibővítették, hogy vegyi vagy atomtámadás esetén is használható legyen. Az ide vezényelt orvosok és ápolók a 80-as évek közepéig tartottak évente polgári védelmi gyakorlatot. 

A Sziklakórház 2007-től múzeumként látogatható.

(Szöveg forrása)

A Sziklakórház honlapja

Ipari és keresk. vásár az állatkertben, 1947. május

Barlanglakás Emlékkiállítás

(Kép forrása)

Budapesten még a 20. században is léteztek barlanglakások. Az 1700-as évektől, a török dúlást követő újjáépítéssel fellendülő kőbányászat nyomán, a természetes barlangok mellett mesterséges barlangok is keletkeztek. Ezeket lakhatás céljára a bányászok vették igénybe; pinceként pedig a bortermelők. Így történt Kőbányán, és Promontorban: a mai Budafokon is. 

Mivel a szőlőmunkásoknak már nemigen jutott barlang, ők olcsó megoldásként telkeket vásároltak, lehordták róluk a földréteget, a követ kb. kétméteres mélységig, kocka vagy tégla alakban kitermelték, hozzá lépcsőt vájtak, majd a mélyedés falaiba lakásokat, istállót, tárolókat vájtak, sőt: nemegyszer még albérlők számára is készítettek kisebb odúkat. Az ilyen kőház – általánosabb nevén: barlanglakás – viszonylag száraz környezetet biztosított. (Ennél sokkal rosszabbul jártak, akiknek nedves földalatti lakással kellett beérniük, ami földbe ásott, fával, földdel és kövekkel fedett üreg volt.) Promontorban 1787-ben 192, 1846-ban már 423 barlanglakást tartottak nyilván; 1897-ben újabbak építését megtiltották. A szőlőt 1881-től pusztító filoxérajárványt követően szegény gyári munkások költöztek ide. 

1947-ben 300 barlanglakásban még több mint ezer ember élt, az utolsó családot 1967-ben költöztették ki. A kőház-üregek többségét ezután az Óbudai Gázgyár tisztítómasszájával töltötték fel; a veszélyes hulladék kitermelése és elszállítása 2004-ben kezdődött meg. Az egykor itt élők körülményeit az özvegy Tóth Győzőné egykori barlanglakásában, 1971-ben megnyílt kiállítás idézi.

Szöveg forrása: Tóth J.-Podonyi H. - Rejtőzködő Budapest, Semmelweis Kiadó, 2011

A Barlanglakás Emlékkiállítás honlapja

Cím és telefonszám

Vendégváró Budapest

A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum virtuális kiállítása. A panorámaképen a kurzorral lehet mozogni és egyes tárgyakra is rá lehet kattintani.

2012. március 18-ig: Ablak a múltra

Ablak a múltra, honlap

Krúdy Gyula budapesti életének színterei

„Nekem soha nem volt otthonom…”

A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum fenti címmel látható kiállítására Krúdy hajdani szegényes, óbudai lakásának két szobájába várja a látogatókat, oda, ahol az író élete utolsó három évét töltötte, s ahol meghalt.

Az egyikben az albérleteket, olcsóbb vagy jobb szállodákat, átmenetinek bizonyult polgári otthonokat nézhetjük meg, amelyek fővárosba költözésétől, 1896-tól  1933-ig  adtak keretet hétköznapjainak, a másikban pedig azokat a vendéglátóhelyeket, amelyeket szeretett, törzsvendégként látogatott, és műveiben is megörökített.

A tárlat egész évben megtekinthető. 
(Kép, szöveg forrása és bővebb információ itt.) 

Budapest - Fény és árnyék. A főváros 1000 éves története

Új állandó kiállítás 

a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában

 

 

Előttünk egy város, amely a Duna két partján, az Alföld és a hegyek gyűrűjében fekszik. Hogyan alakult ki a római tartományi központ, Aquincum romjain a középkori Magyar Királyság fényes székhelye, majd pusztult el a török kori háborúk és ostromok során? Hogyan jutott el Pest, Buda, Óbuda az egyesülésig és vált Közép-Európa egyik leggyorsabban fejlődő metropoliszává a 19–20. század fordulójára? Hogyan döntötte romba a második világháború a békeidők nagyvárosát és hogyan formálódott Nagy-Budapest?

A kiállítás az időrendet követve, a múzeum legfontosabb műtárgyait felsorakoztatva mutatja be Budapest történetét az antik előzményektől a rendszerváltásig.

Teljes cikk