 |
| Alt-Sandmann: Pest-Buda (Kép forrása) |
Vannak /.../ Budapestnek oly hátrányai is, melyeket sem gyönyörü fekvése, sem szép épületei feledtetni nem tudnak, sem rajtuk még a város fiainak, illetőleg atyáinak szent akaratja nem segitett.
Ha a példátlan rosz kövezet meg nem unatja veled, egész órákig
elbolyonghatsz Pest utczáin a nélkül, hogy valahol árnyékos zöldet találj, a
hol megpihenhetnél. Szemed elfárad a meztelen épületeknek eleinte meglepő, de
később unalmassá vált egyhangu szinén; a levegőt rekkenőnek, fojtónak találod,
sétád eltikkaszt halálosan; sokat adnál egy kis üditő szellőért, mely
homlokodon a verejtéket megszokkasztaná. Hiába vársz reá, Pesten a hőség ellen
menhelyet találni lehetetlen. Végre aztán megszán egy vándor szellő, ámde abban
sincs köszönet.
Valahol a Rákosmezőn végigsöpört szárnyával a homoktengeren,
felleget kavart belőle s Szamum módra szállja meg a várost, apró homokkal,
utcza szemetével szórva tele a szemét-száját, a kit elől-utól talál. Ilyenkor
aztán nem látsz többé sem zöldet, sem fakót, a levegőnek is azt kivánod, bár
csak ne lett volna se üditő, se tikkasztó, hanem maradt volna, honnan
fölkerekedett. Ha Pest világhirü valamilyéről, akkor poráról az /…/
Ez nagy baj és sok víz lefoly a Dunán, míg ezen a bajon
segitve lesz.
(Törs Kálmán: Margit-sziget. Pest, 1872)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése