Sas-hegy: egykor borvidék, ma élő múzeum

Az első szőlőket Óbudán, a Kis-Gellért-hegyen és a Sas-hegyen telepítették, a 12. századtól. Ezeken a területeken sokáig fehérborokat termesztettek. A török hódoltság visszavetette a szőlő- és bortermelést, de a 17. század végén a törökök elől menekülő szerbeknek köszönhetően újra felvirágzott. Ők azonban már a a balkáni vörösborkultúrát terjesztették el.

A leghíresebb fajta a kadarka volt, a legjobb minőségű borokat a Sas-hegy, a Gellérthegy, a Nap-hegy, a Rókus-hegy, a Mátyás-hegy, a József-hegy napos oldalai adták. Az egész borvidék névadója a Sas-hegy volt, ahol főként sárga és piros duka, kék kadarka és piros bakator fajtákat termesztettek. A szőlőket gyümölcsfák övezték - kajszi, őszibarack, mandula, cseresznye, meggy is termett.1882-ben még kiváló termést szüreteltek a Sas-hegyen, de a filoxéra  ezután csakhamar teljesen kiirtotta a budai szőlőket. 

1929-30-ban a hegy északi oldalán, a hegytetőhöz  közel felépült a Notre-Dame de Sion francia apáca-rendház és nevelőintézet. A két világháború között a gyümölcsösök helyén megkezdődött a villák építése, és a 30-as években olyan tervek láttak napvilágot, melyek a hegyet szinte a csúcsig felparcellázták volna. Ezt a jövőképet a szocialista rendszerben is támogatták. Szerencsére az utolsó pillanatban másfajta akarat is érvényesült: 1958-ban 30 hektáron létrehozták a sas-hegyi természetvédelmi területet, amely ma menedéke, élő múzeuma Buda ősi flórájának és faunájának.

(Szöveg és kép forrása)

Információ a Sas-hegyi Látogatóközpontról és a terepi vezetésekről ITT