Mikor künn a mezőn elkezd a hó szép lassacskán szállingózni, csendes megelégedéssel szemléli a gazda a jól befűtött szobája ablakából, örül a szíve, hiszen olyan jó lesz a lehulló szép fehér takaró, fagycsípte vetéseinek, olyan vígan kitelelhetnek annak védő enyhe alatt. Nézi, nézi, a mint egy hópehely a másik után ereszkedik le a földjére, mindegyik szem egy-egy biztatás arra, hogy a vetésnek tavaszig nem esik baja.
Szfinx-szobor az Operaház előtt, 30 -as évek (Kép forrása) |
A mikor leesett, azonnal neki állíttják a munkások százait, a kik lapáttal, seprűvel nekiesnek, halmokba rakják, aztán pedig szekéren kihordják s beleforgatják a Dunába, a miért esténként jó napszám üti a markukat s telik kenyérre, sőt szalonnára, kolbászra és sonkahulladékra is. Igaz, hogy egy kicsit rontják a keresetet a hóekék, a milyen sok van már a fővárosnak. Ezek bizony gyorsan végigsöprik az utczákat s hamar barázdába kotorják a hótömeget, de azért kézimunka is sok kell. Hiszen egy-egy valamirevaló hóesés kitakarítása 20-30 ezer forintba kerül s némely havas esztendőkben 100 ezer forinton felüli a főváros hótisztítási költsége. Ezért mondják az utczákon ácsorgó szegény emberek, ha sűrűn szürke fellegek gyülekeznek az égen: " Hej csak adna az Isten mentől több havat!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése