 |
A Citadella helyén az egyetemi
Csillagda épülete állt, mely 1849-ben elpusztult
|
A Citadella Budapest XI. kerületében, a Gellért-hegy tetején
fekvő erőd, melyet az 1848-49-es szabadságharc leverése után, 1854-ben emelt a
Habsburg uralkodóház. Az UNESCO a budai Várheggyel és a Duna két partjának
panorámájával együtt a Gellért-hegyet 1987-ben a Világörökség részévé
nyilvánította.
A citadella olasz szó fellegvárat jelent, azaz várszerű
magaslati erődítményt vagy egy város legmagasabb pontján emelt, fallal
körülvett, védhető részt.
 |
Itt már áll a Citadella - a felvétel 1900 körül készült
(Kép forrása) |
|
A 220 méter hosszú, 12–16 méteres falmagasságú erődöt Julius
Jacob von Haynau építtette, az ő nevéhez fűződik az 1848-49-es forradalmat és
szabadságharcot követő megtorlás. Különlegessége, hogy a szokásos
erődöktől eltérően nem az alatta elterülő város megvédése céljából épült, hanem
épp ellenkezőleg: a Citadellának szánt szerep a pesti lakosság megfélemlítése
volt. Erről tanúskodnak a városra néző ágyúállások is, ám szerencsére az
ágyúkat kizárólag díszlövések leadására használták.
A Citadella erődjét az 1854-es létesítésekor, egy ókori
eraviszkusz településre, az oppidum maradványaira építették rá, amelyek ezért
jórészt megsemmisültek.
Buda török megszállása idején a Gellért-hegy tetején álló
keresztény kápolna helyére palánkvárat építettek a törökök. 1813 és 1815 között
József nádor javaslatára a palánkvár helyére egyetemi csillagvizsgáló épült.
Buda várának 1849-es ostrománál a magyar honvédsereg katonái
az ostromágyúkat a Gellért hegyen, az egyetemi Csillagda épületének közelében
állították fel, bár erről a csillagda munkatársai megpróbálták lebeszélni a
honvédeket. Az osztrák tüzérség válaszcsapásainak következtében a csillagászati
intézmény épülete teljesen megsemmisült, a súlyosan sérült épületeket az ostrom
alatt kifosztották.
Az ostrom tapasztalatai után, a gyászos emlékű
Bach-korszakban a bécsi haditanács úgy határozott, hogy a korszerűtlen budai
vár helyett egy jól védhető, a hadászati elveknek megfelelő erődrendszert kell
kiépíteni Pest–Buda köré – célja a külső ellenség visszaverése és a belső
forradalomra hajlamos magyar lakosság megfékezése. Ennek első erődjét a
Gellért-hegyen kezdték megalapozni Emmanuel Zitta osztrák hadmérnök tervei
alapján 1850-ben. A munkálatok költségeire kétszázezer forintot rendelt Ferenc
József osztrák császár.
A Citadella helyét az 1849-ben elpusztított Csillagda
és a körülötte lévő virág- és szőlőskertek területén jelölték ki. A
csillagda romjait felrobbantották. A tervek szerint a 220 méter hosszú, 60
méter széles, 4 méter vastag kőfalakkal védelmezett erőd lőrései mögé 60
korszerű ágyút helyezhettek el. Négy esztendő múltán már bevonulhatott
kazamatáiba az osztrák katonaság, akiknek ágyúi fenyegetően néztek a túlparti
Pest városára. Az erődrendszer többi része sohasem készült el, mivel a
Monarchia hadvezetése végül Komárom városa körül készítette el az „utolsó
védőbástyát”.
A Citadella a zsarnokság és az abszolutizmus szimbóluma lett
a magyarok szemében.
A gyűlölt osztrák erőd az 1867-es osztrák-magyar
kiegyezéssel elveszítette hadászati célját, de a katonaság csak 1899-ben vonult
ki falai mögül. Ekkor a lelkes budapesti lakosság nyomására jelképes
bontásokat végeztek a bejárata feletti falrészen, de az egész gyűlölt
erődítmény lebontására nem volt elegendő anyagi forrás.
Utolsó katonai jellegű
használata a második világháborúban, Budapest 1944–45-ös védelmében a támadó
Vörös Hadsereggel szemben történt, amikor a német és magyar csapatok légvédelmi
bázisául szolgált, míg kazamatáiban raktárakat és sebesültellátó helyet
rendeztek be. A harcokban megsérültek védművei, ennek nyomait még napjainkban
is jól lehet látni.
