2013. 02. 03.

Földalatti falu Buda közelében, 1864

Hogy az ember nevezetes és csodálatos dolgokat lásson, nem mindig szükséges, távol vidékeket fölkeresni. E szavak igazságát semmi sem tanusitsa kézzelfoghatóbban, mint a Budaváros tőszomszédjában, a Dunamentében fekvő Budafok, közönségesen használt nevén Promontor.

Valóban meglepő tény! Itt a főváros közelében óriási pinczéi és helyi közlekedésének sajátságai által az ország legérdekesebb pontjai közé tartozik, s mégis mily kevesen ismerik! A gazdag pesti borkereskedőkön kivül, kik a promontori üregekben őriztetik folyadék-kincseiket, ritkán akad ember, ki érdemesnek tartsa, a meglepőségek ezen világába rándulni, hogy lássa, mint egyesült itt ember és természet egy félig földfeletti, félig földalatti hely előállitására.



Csudálkozva lép az ember a német eredetü lakosok által lakott falu alsó részén kezdődő szikla-utczába. Egy a Dunára néző sziklakapu képezi a bemenetelt az üregek és utczák azon tömkelegébe, melyet emberkezek vágtak az itteni sziklák tömegeibe. Mind kő, csupa kő, a mit magunk körül látunk. A kőben egy nagy lyuk, ez az ajtó; mellette egy kisebb nyilas, ez az ablak ; ittott egy nyomorúságosán összehordott épület, vagy egy, a sziklához felületesen oda illesztett tető — ezek itt az ismertető jelek, hogy emberi lakóhely áll előttünk. Belülről méginkább csupa kő minden; a boltozat, padlózat s a falak mind egy anyagból valók. Csak a háztetőt képező sziklatömeg külső burokja áll földből, melyen a legszebb szőlőskertek terülnek el. S azért itt látjuk a legmeglepőbb ellentéteket: fenn szőlőskert, alói ház; fenn temető, csendes halottjaival, alant az élők zajgó sokasága! A földalatti lakások kinyúló kéményeit első pillanatra mindenki temetői síremlékeknek nézi, s csak a kitolongó füst hoz azon gondolatra, hogy élőlények lakhelyei felett járunk.

Csodaszerű világ ez ! A szegény szőlőkapás, ki itt a legfinomabb bort termeszti, mely a bel és külföld tényüző asztalainak kiváló disze, itt oly szegényes, olcsó barlangokban lakik, melyek az emberiség legősibb állapotára emlékeztetnek. Az élet legszükségesebb elemei, a levegő és világosság, a jó promontoriak nézete szerint egészen mellékes dolgok, mert a kőlakásokhoz vezető bemenetek gyakran annyira el vannak rejtve, hogy csak az itteni járással ismeretes emberek akadhatnak rájok. Azonban az ily sziklalakások belseje rendesen nem oly szegényes, mint a külsőről itélve, várná az ember; különösen jó benyomást tesz a mindenütt mutatkozó tisztaság. A butorok, ágyak stb. a legtöbb kőkunyhóban a szükségnek eléggé megfelelők s a helyi viszonyokhoz vannakalkalmazva.

Átalában ugy látszik, hogy e sziklaházak lakói, kik részint kőfejtők, de leginkább szőlőmunkások, némi jólétnek örvendnek s jól érzik magukat; a mit az is tanusit, hogy évről évre uj házak, uj utczák alakulnak. Építészekre s más efféle építőmesterekre ugyan nem igen szorulnak,de azért némely lakás igen ügyesen van berendezve. Azonkivül  az épités által (ha igy lehet a sziklák kivájását nevezni) kétféle haszon háramlik rájok; először lakást nyernek, másodszor pedig a legtömörebb homokkőre tesznek szert, melyet a pesti paloták építőinek jó pénzen eladnak.

Ezeken kivül legnagyobb érdekkel birnak Promontorban a hires nagy boros pinczék, melyek roppant számmal és óriási kiterjedésben találhatók itt. A verőfényes nap által megérlelt szőlőnedv a sötét üregekben roppant hordókban nyugszik, melyek mint megannyi múmiák, vonulnak végig a pincze falai hosszában, várva feltámadások napját, hogy életre, kedvre deritsék a szomjas emberiséget az ismert világ legtávolabb pontján is, a hova ezer meg ezer palaczkokban áradoznak el. Ez egyik kimerithetlen kincsforrása Magyarországnak, mely mindig megujul, s melyet a vénség csak még becsesebbé tesz.

Vasárnapi Ujság, 1864.

Kapcsolódó cikk: Barlanglakás Emlékkiállítás

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése