Fertály Budapesten

Most elsején megint fertály volt Budapesten, vagyis műveltebb nyelven, házbérnegyed. Ez a legcsöndesebb fertály a négy között, mert februárban, télvíz idején nincs hurczolkodás, legfölebb csak kilakoltatás; de azért a nevezetes nap külön karaktere határozottan meglátszik, ha nem is az utczán, az emberek arczán. Jó ismerősök ha találkoznak, ezekkel a szavakkal köszöntik egymást: -Te már túl vagy rajta ? A kérdezett akkor is sóhajt egyet, ha azt feleli, hogy: igen; de sóhajt akkor is és pedig még nagyobbat, ba az a válasza, hogy: még nem. /…/

(Kép forrása)

A házbérrel Budapesten két dolog történhetik. Az egyik az, hogy nem emelik, de ez ritkán fordui elő, a másik meg az, hogy emelik, a mi már sokkal sűrűbben fordul elő: de soha se végleges, mert nincs az a fölemelt házbér, amit egy idő múlva még följebb ne emelnének. A fertály tehát elsőrendű kritikus nap, a mely a maga határozott voltában arra se szorul rá, hogy Falb profeszszor, ha ugyan még élne, megjövendölje. És igazán megható dolog látni a nagyvárosban a kritikus nap felhőit az emberek borús homlokán. Madár a fészkén érezheti ezt a különös szorongást, mikor vihar készül és erős szél bontogatja a szárnyait. Nem kedves nap az a fertály és sok százezer ember szive lesz könynyebbé, ha baj nélkül elzúgott a fejük fölött.

Vasárnapi Ujság, 1907. február 10.