Bikaviadalok Budapesten

Illusztráció: Vasárnapi Ujság

Az állatkertben épített óriási czirkuszban most egy spanyol bikaölő társaság tart rendes bikaviadalokat. A magyar bikáknál jóval kisebb vad spanyol bikákkal küzdenek meg.

A játék azonban szelídebb mint a spanyoloknál, mert a bikákat nem ölik meg, csak a homlokukba szúrt szalagos tűvel jelzik, mikor a bikát megölhették volna. A spanyolok rendkívűli ügyességgel ugranak félre a bősz állat elől, sőt még rá is ugranak.

Az első előadás junius 11-ikén nem mult el baleset nélkül. Az egyik spanyolt a bika leteperte, s mikor a társaság legfőbb bikásza, a fiatal Pouly a bikát a farkánál fogva akarta visszarántani, az állat véletlen megfordult és Pouly lábikráját a szarvával felhasította. Poulyt kórházba vitték. A sebe egy hét alatt alkalmasint begyógyúl. A másik spanyol sérülése jelentéktelen.

1904. június

(Szöveg forrása) 

Az izgalmas látványosságok sorozatának, a melyet a nálunk vendégszereplő spanyol bikaviadorok rendeznek, érdekes és uj változatát mutatják be szombaton. Az aréna porondjára kergetik a magyar bikát, a puszták félelmetes óriását, hogy rettenetes haragjával és halálos erejű öklelésével megmérkőzzék az emberi ügyeskedés. Eddig páratlan sportujdonság lesz ez s várakozással telve néz elébe a nagyközönség és a szakértők egyaránt.

Több magyar földesúr felajánlotta gulyáinak legmérgesebb bikáit. Első sorban báró Sennyey István, az ismert tenyésztő, kinek hires gulyáiban a magyar fajbika gyönyörű példányai vannak. Báró Sennyey kiválasztotta két legszebb bikáját s ezeket felajánlotta a viadalok számára. Az egyik nyolcz métermázsás, előre szegzett szarvú, vad tekintetű óriás, szimentháli fajta: a Gyémánt. A másik színmagyar, igazi puszta nevelte, hatalmas szarvakkal, hófehér testtel: a Betyár.

Képeinken bemutatjuk ezt a két bikát. Nevezetes szerepük lesz : elsőkül lépnek a magyar bikák közül a tornajáték porondjára, megküzdeni az emberrel. A külföld azon részein, hol a bikaviadal nagyobb jelentőséggel bír a lóversenynél s minden egyéb sportnál, különös érdeklődéssel várják ezt az első "föllépést". A mi hires bikáink, a melyekről legendás hirek keringenek a haza határain túl, még sohasem mérkőztek zárt körben, czirkuszi látványként viadorokkal. Spanyolországból és Francziaországból erre az alkalomra számos érdeklődő jő hozzánk; látni azt a küzdelmet, a melyet e félelmetes óriásokkal vívnak az ő matadoraik.

De van is ok erre a kiváncsiaskodásra. Puszta látásra is, a csorda közepén, szelid békességében is hatalmas kép a magyar bika. Hát még ha felingerlik! Tomboló fenevaddá lesz ; bizony nem játékra termett jószág.Sennyey báró két bikája ebből a fajtából való.

A mi vendég toreadoraink maguk is kíváncsi türelmetlenséggel néznek a velők való mérkőzés elé. Sejtik, hogy olyan harcz lesz ez, melynek kimenetele nagyon kétes. Vájjon harczképes lesz-e igazán a magyar bika? Nem lesz-e merőben tehetetlen játékszer az emberi furfangos fürgeséggel szemben? Avagy nem mutatkozik-e még veszedelmesebb ellenfélnek, mint a spanyol bika? Mindez olyan kérdés, a mire majd csak a viadalok eredménye ad feleletet.

Vasárnapi Ujság: A magyar bika az arenában, 1904. június