A pünkösdi ünnepeknek
ez idén, szokás ellenére, gyönyörű idő kedvezett. De siettek is a két testvérváros lakói
fölhasználni a kínálkozó alkalmat a zöldbemenésre. Számosan már hajnalban elindultak
a Svábhegy és a Zugliget felé, vivén magukkal, a mint illik, tele
csutorákat, kancsókat, valamint nem különben minden rendű és rangú eleséggel
megrakott tarisznyákat.
 |
| A Sváb-hegy az 1898-ban létesült Széchenyi-kilátóval; 1920-as évek (Kép forrása) |
Sőt láttunk két jókedvű legényt, kik egy dorongon egész kis
hordócska bort czipeltek magukkal ki a zöldbe. E jó emberek arcza,
daczára a nem megvetendő tehernek, csakúgy fénylett az örömtől.
Csakúgy hemzsegtek az emberek a Svábhegyen és a Zugligetben, mint a hangyák.
Széles kedvükben sokan azt sem tudták, hogyan rakogassák lábaikat; némellyek
pláne annyira vitték, hogy két lábuk el sem bírta a nagy örömet, a
kénytelenek voltak kezükből is lábakat rögtönözni.
Szóval, e két napban
sok tele erszény kiürült, és sok üres fej megtelt. Hétfőn este végre az ég
lassankint beborult, s kik éji 11 óra után jöttek haza, elénekelhették: „Esik eső
szép csendesen."
Másnap talán némellyek igy folytatták : „Sirhatok most
keservesen."
Vasárnapi Ujság, 1858. május 30.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése