Karinthy a Zeppelin-utazásról, 1931. március 31.

Karinthy Frigyes
(Kép forrása)

Karinthy Frigyes 1931. március 28-án indult a Zeppelinnel Friedrichshafenből, és tíz órát töltött a fedélzeten. (Olyan útitársai voltak, mint például Az angol beteg című filmben is híressé vált Almássy gróf.) Amint leszállt, mindjárt cikket is írt élményeiről Az Est című lap számára, melyből itt most a Magyarország fölötti repülésről szóló részletek olvashatók.

ÖT ÓRA

Lassan, nyálkásan dereng... Vizenyős lapály ködlik fel alattunk: a Fertő-tó vidéke. Ködfátyolkép... Az utasok lassan szállingóznak elő a fülkékből, ásítozva kérdezősködnek... A rádiós tiszt jön, kezét dörzsölve jelenti, hogy Pestről szelet közölnek... Vita az utasok közt... Mi lesz, ha nem lehet leszállni Pesten?... Egyesek azt állítják, hogy akkor visszafordulunk Friedrichshafenbe. Kényszeredett viccelődés indul. Aki már ébren van, teát rendel, a steward sürög-forog.

FÉL HAT

Hajnali kávéházi hangulat. F. egy ablaknál ásítozik, dúdol, "frag nicht, warum ich weine". Haza kellene már menni, gyerekek. Mióta ülünk itt? Katzenjammer, mintha évek óta nem láttunk volna szárazföldet... Mi az ott?!... Badacsony...

HAT ÓRA

Nap!

Ragyogva, giccses szépségben bukkan elő a kékesfekete felhőfüggöny mögül, primadonna, aki tapsot akar...

Ni... a Balaton! Jaj, de szép!

Egy perc - és Tihany fölött lebegünk.

NEGYED HÉT

Mi az? Mi durrog?

Kiderült, hogy pisztolyt sütögetünk; egy újfajta magasságmérőt próbálunk ki, az "echolaté"-t, ami a visszhangból állapítja meg a relatív magasságot.

A Zeppelin hangárjában
(Kép forrása)

FÉL HÉT

Keringünk a Balaton fölött. Tetszik tudni, szabadkozik az egyik tiszt, muszáj tölteni az időt, túl korán ne kerüljünk Budapestre. Kérem, panaszkodik, mindig úgy vagyunk mi ezzel, sose tudunk idejében megérkezni. Mindig korábban vagyunk ott, mint kellene. Így volt a Föld körüli úton is.

F.: Kiveszem ezt a szobát, nagyon csinos a kilátás.

HÉT ÓRA

Közben bent jártam a Zeppelin belsejében. Félelmes. A háromszáz méteres keskeny folyosó két szélén, mint egy óriási hernyó belei, kígyó csontváza, az acélbordázat s a ballonok... És a legénység...

Székesfehérvár...

A Zeppelin a Hősök tere fölött
(Kép forrása)

NEGYED NYOLC

Velencei-tó, Martonvásár...

Gukkerrel ülök az ablaknál. Parasztház udvarára irányítom. Szemét dörgölve jön ki egy legény, felnéz, meghökken, összecsapja a kezét, beszalad, kihívja az egész házat... A menyecske lepedővel integet...

Kacsák futkosnak rémülten.

FÉL NYOLC

Tétény. Az utcákon mindenki megáll, bámul bennünket. Egy biciklista nyugodtan folytatja az útját, alattunk, fel se néz a berregésre.

Meg vagyok sértődve.

A Zeppelin a csepeli Szent Imre tér fölött
(Kép forrása)

NYOLC

Budapest!

Sötét felhőtömegen vágtunk át előbb, most bukkantunk ki belőle, s egyszerre kitárult előttünk a Város... Mindenki az ablakhoz tódul. Már látni Csepelt, zöld hátú kígyó tekereg a közepén, a katonák, akik ki vannak rendelve számunkra...

Nagy ívben keringünk, fúj a szél, alkalmas légréteget keresünk... Egy percre leáll mind a négy motor, állunk, mint a cövek, a levegőben.

- Ni, mennyi autó...

És hogy állnak sorba, az emberek, végig az utakon... Egy egész város, megdermedve bámulatában, mint Csipkerózsa vára...

Ilyen feltűnést keltünk.

Aha... kezdünk szép lassan, keringve süllyedni lefelé...

Az Est, 1931. március 31.