Pepita de Olíva, 1856-ban (Kép forrása) |
Pepita megérkezett Pestre, s a német színházban már meg is kezdte vendégszereplését. — Aradra és Temesvárra is várják a hires lábmüvésznőt közvetlen pesti vendégszereplése után.
Vasárnapi Ujság, 1858. december 19.
Egy bájos táncosnő neve vált nálunk közszóvá az aprókockás
mintájú szövetek megjelölésében,a pepitá-ban. Pepita de Ortega, spanyol
táncosnő, első férje után Pepita de Oliva, 1853-ban ejtette lázba Pest
közönségét, miután már egész Európát is Pepita-mámor fogta volt el. Először a
német színházban táncolt; a Nemzeti Színházban akkor épp Ira Aldridge, a híres
néger színész Shakespeare-alakításai ragadták el a közönséget, úgyhogy Pesten
két párt keletkezett, az Aldridge- és a Pepita-párt (más pártot nem is tűrt
volna Bach kitünő rendőrfőnöke, Josef Prottmann). De mikor a nemzeti színpadon is
föllépett, s az esték egész jövedelmét jótékony célra adta, a lelkesedés határt
nem ismert, s mindenki csak Pepitáért rajongott. A kereskedések pedig megteltek
Pepitaszalaggal, Pepita-kalappal, Pepita-cipővel s száz egyéb Pepita-tárggyal.
Hogy miért maradt meg éppen a kockás szövetben az ő neve mindmáig, még pedig
csak nálunk, azt csak a szavak sorsának szeszélye tudná megmondani. Így tehát a
viganó, meg a pepita egy táncmesternek s két szép táncosnőnek emlékét őrzi
nyelvünk kincstárában.
Tolnai Vilmos
Napkelet, 1923
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése