Franz Weiss: Katonák menete az Invalidus kaszárnya előtt (Kép forrása) |
Azt a
nagy, sárga, idomtalan épületet, mély a főváros közepén emelkedik az ég felé,
rövid idő alatt átalakitják. A „Károlykaszárnyából" nemsokára
városháza lesz. Hol eddig Rohonczy altábornagy parancsnokolt, ezután Márkus
József főpolgármester lesz az ur és Halmos János polgármester
állitja haptákba a hivatalnoki sereget. A bakák szeges sarkú bakkancsa nem csattog
többé, hanem szorgalmasan körmölő tisztviselők pennája serczeg-perczeg.
(Kép forrása) |
Scheich Károly, Freund
Vilmos, Pacher József, Pártos Gyula, Freyer Hugó, Quitner
Zsigmond, Kullmann Lajos, Steiger Gyula, Rácz Károly
és Halmos János polgármester felszólalásai után a többség
elfogadta dr. Heltai Ferencz azon inditványát, hogy a
közgyülésnek olyan tartalmu inditványt tegyenek; miszerint „ha a
közgyülés azt határozná, hogy a Károly-kaszárnya épületéinek telke
használtassék fel a jövendőbeli városháza helyéül, nagyobb átalakitás ne
történjék s az egész épület főbérletbe adassék, kivéve azt a részt, a mely a
katonai ügyosztály s a ntüzőrség elhelyezésére szükséges ; ez a rész a lehető
legcsekélyebb költséggel alakitandó át.
A további tervek pályázat utján
szerzendők be.
Országos Hirlap, 1897. december 12.
(Kép forrása) |
Az ún.
Invalidus-házat (invalidus=rokkant) Széchényi György esztergomi érsek kezdeményezésére kezdték építeni, a török elleni háborúban megrokkant katonák
elhelyezésére. Terveit Hölbling János budai építőmester és
Fortunato de Prati kamarai mérnök készítették, az építésvezető Martinelli Antal Erhard építőmester volt. A
munkálatok évtizedeken át tartottak. 1783-ban végül mégsem rokkantakat telepítettek
ide, hanem gránátosokat. Az épület III.
Károly után a Károly-kaszánya nevet kapta. Ebből lett később a
Városháza.
„A tényleges bővítést jelentő
építési tevékenység 1900 augusztus elsején kezdődött, de már júniusban folytak
szoros előkészületei, és 1902 januárjában a végleges berendezkedést is
lezárták. A feladatot végrehajtó szakférfiak egy tizennyolc oldalas
nyomtatványban adtak számot az utókornak mindarról, ami történt, s egyidejűleg
aláírásukkal hitelesített fényképalbumokat adtak át és dedikáltak rangos
hivatalbelieknek, így Halmos János polgármesternek is.”
Buza Péter: A város háza meg a büszke iparosok
(Forrás)
Buza Péter: A város háza meg a büszke iparosok
(Forrás)
(Kép forrása) |
A török uralom utáni
időben keletkezett világi épületeink között a legrégibb és egyszersmind
legkiválóbb, a Károly-kaszárnya. III. Károly uralkodása alatt 1716-ban kezdték
építeni. Martinelli Antal Eberhard császári építész terve szerint négyezer
rokkant harczos befogadására volt szánva és négyudvarú lett volna, azonban csak
a főhomlokzat, meg a két udvart övező szárnyai épültek föl, és ezzel, miként a
homlokzat középső attikáján levő fölírat mondja, 1728-ban az egész épületet
befejezettnek tekintették.
Nem mondhatjuk palotaszerűnek e három emeletes épületet, de az építész atyjának, Martinelli Domonkosnak, hagyományait megőrizve oly művet hozott létre, mely nagy terjedelménél és ezzel összhangzó nagy arányainál fogva monumentális jellegű.
A 190 méter hosszú homlokzatot öt csoportba osztott pillérek tagozzák, melyek az első emelettől a főpárkányig nyúlnak. A két udvarba vezető két szélső kapuzatot, melyeken egy nagyobb és két kisebb bejárat nyílik, pilléreken kivűl, két-két kisebb dombormű, fölűl pedig négy-négy római szabású trophaeum díszíti.
Legkiválóbb a homlokzat középső része, különösen a kapu, melynek két oszlopon nyugvó háromszögű oromfalán három jellemző barokk szobor áll; középen Atlas hatalmas alakja, a mint meggörnyedt vállain nagy erőfeszítéssel a földgömböt tartja; jobbja felől a háborút, balja felől pedig a békét jelképező női alak áll.
A főpárkány egyenes vonalát három attika élénkíti, melyeken szintén jelképes szoboralakok állanak, ormukat pedig a császári sas foglalja el. A középső attika mögött a tetőből kiemelkedő egyszerű torony jelzi a két udvart elválasztó szárnyba épített kétemeletnyi magas, tágas házi templomot, melyet utóbb a legénység számára termekké alakítottak át. Most a földszínten megmaradt oszlopokon, a második emeleti dongaboltozaton, az oltárhely félkupoláján és a főpárkány maradványain kivűl a templomnak más nyoma nincs.
Nem mondhatjuk palotaszerűnek e három emeletes épületet, de az építész atyjának, Martinelli Domonkosnak, hagyományait megőrizve oly művet hozott létre, mely nagy terjedelménél és ezzel összhangzó nagy arányainál fogva monumentális jellegű.
A 190 méter hosszú homlokzatot öt csoportba osztott pillérek tagozzák, melyek az első emelettől a főpárkányig nyúlnak. A két udvarba vezető két szélső kapuzatot, melyeken egy nagyobb és két kisebb bejárat nyílik, pilléreken kivűl, két-két kisebb dombormű, fölűl pedig négy-négy római szabású trophaeum díszíti.
Legkiválóbb a homlokzat középső része, különösen a kapu, melynek két oszlopon nyugvó háromszögű oromfalán három jellemző barokk szobor áll; középen Atlas hatalmas alakja, a mint meggörnyedt vállain nagy erőfeszítéssel a földgömböt tartja; jobbja felől a háborút, balja felől pedig a békét jelképező női alak áll.
A főpárkány egyenes vonalát három attika élénkíti, melyeken szintén jelképes szoboralakok állanak, ormukat pedig a császári sas foglalja el. A középső attika mögött a tetőből kiemelkedő egyszerű torony jelzi a két udvart elválasztó szárnyba épített kétemeletnyi magas, tágas házi templomot, melyet utóbb a legénység számára termekké alakítottak át. Most a földszínten megmaradt oszlopokon, a második emeleti dongaboltozaton, az oltárhely félkupoláján és a főpárkány maradványain kivűl a templomnak más nyoma nincs.
Pasteiner Gyula: Az
Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Aki szeret a város történetéről olvasgatni, régi képeket nézegetni, annak ajánlok a lebontott budapesti Tabán városrészről egy jó könyvet: Tabán egykor és ma címmel. Nem csak tömör történeti összefoglalása miatt, hanem a sok régi és mai összehasonlító fotók miatt is. Német nyelvű fejezet is található benne.
VálaszTörlés