 |
| A Mátyás-templom a Schulek Frigyes-féle, 1874-96-os átépítés előtt |
A mire lapunk jelen száma olvasóink kezébe jut, legnagyobb
részben mindenki élő szóval is értesült már a történtekről, mert nincs oly
félre eső vidék, honnan e napokban számos vendégünk ne lett volna. Azonban a ki
jelen volt is, nem lehetett az ünnepély, s az azt követő, lakomák s tömeges
mozgalmak minden részletének szemtanuja... /.../
Az egyházi diszmenet kiséretének fő alkotó részét, s mintegy
magvát a Szent István társulat sok ezerre menő tagjai alkoták, kikhez, az
egyletek, társulatok és mindenrendü és rangu magánosok csatlakozának. /.../
Reggel 7 órakor az ünnepélyen résztvenni ohajto sokaság egy
része már a budai várpalota udvarára gyülekezett. A palota egyik szárnyából
Benedek táborszernagy ur ő excellentiája, egyfelől a tisztelgő katonaság,
másfelől a közönségből alakult sorfalak között ment be a várkápolnába.
Egyszerre kocsi robogás hallatszott, s aranynyal pazarul ékesitett hat
szürkelovas fogaton ő eminencziája, Magyarország herczegprimása érkezék meg,
oly átalános és harsogó éljenkiáltások között, hogy ahhoz hasonlót rég ideje
nem hallottunk.
Az érsek s a számos egyházi segédlet erre a kápolnába ment,
a hol a „szent jobb” ereklyéje őriztetik. A közönség, az ünnep méltóságához
tartva magát, csendes áhitattal várá meg, mig oda benn a szertartás psalmodiái
végbementek. Ekkor önkéntelenül, mint terhes felhőből a mennydörgés, egyszerre
csak a „Szózat” vallásos és nemzeti dallam kezde a levegőbe emelkedni,
viszhangoztatva a nagyszerü palotának udvarfelőli magas homlokzatától.
A menet, a templom felé indulva ismét visszanyeré tisztán
egyházias jellemét, s az ős magyar „Oh dicsőséges szent jobb kéz!” hymnusza
zengett a papság, s ahhoz közelebb menők ajkairól.
Az ünnepi mise után a palotában beszédek hangzottak el, majd világiasabb programokon vehetett részt, akinek kedve tartotta.
 |
| Vendéglő a Városligetben, 1860 |
...a város külön helyein vig és barátságos
lakomák rendeztettek. Különösen az „Európa” vendéglőben igen előkelő s hazafias
vendégsereg gyült össze. Károlyi Ede gróf a primásért emelt poharat. Dessewffy
Gyula a nemzetiségek egyetértését élteté. Kovács László, hevesmegyei birtokos,
kinyilatkoztatá, hogy őt s ismerőseit nemcsak a vallásosság, hanem a hazafiuság
érzete is gyüjtötte e helyre. Hasonlólag poharak emeltettek, Károlyi István és
Károlyi Ede grófokért, Deák Ferenczért és Bartakovics Béla egri érsekért.
Ivánka Imre a távollévőkért ivott, a kik jelen nem lehettek, de gondolatban és
érzésben velünk ünnepeltek! /.../
Normanap levén, a szinházak zárva maradtak, s azért a
közönség számára nem maradt egyéb teendő, mint sétálni az utczákon vagy a
Városerdőbe* menni. Azonban, a hova az ember elnézett, minden nyilvános helyet
rakva talált mulatókkal. Az ifjuság egyenesen az ünnep szinhelyéről indult a
Városligetbe, még pedig zászlóval, kalap levéve, és a „Szózat”-ot énekelve. A
menet mindinkább gyarapodott, mig végre a hosszunál hosszabb királyutcza
egészen megtelt emberekkel; a rend azonban seholsem zavartatott meg. Ebédután,
a szó teljes értelmében, a fél város gyülekezetet össze Pest városának ezen
közmulató helyén. Ének, poharazás, felköszöntés és a nemzeties lelkesültség
számtalan nyilatkozatai fejezék be a napot. A város, részben, ujra ki volt
világitva, a sokaság éjfélig hullámzott az utczákon; a Széchenyi-téren, a
Komló-kertben, s más ily hiresebb vacsoráló helyeken, a vigalom „kivilágos
kivirradtig” tartott.
(Forrás: Vasárnapi ujság)
*Városerdő: Városliget
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése