Naplóbejegyzés Batthyány kivégzéséről

(Kép forrása)

1849. október 6-án újabb bejegyzést készített naplójába egy Friedlander nevű, izraelita orvostanhallgató - s ezzel a magyar történelem egyik tragikus fordulatát örökítette meg: Batthyány Lajos kivégzését. A naplórészletet 1870-ben a Vasárnapi Ujság is közölte.

"A míg csak élek, és a mig a testem és lelkem közötti kötelékek meg nem fognak szakadni, élénken meg fog maradni emlékemben az, a minek ma Tischri 21-én (okt. 6-án) sátoros ünnepünk egyik fél ünnepnapján akaratlanul szemtanuja valék. Miután lakásom nagyon szűk, melybe a nap csakis a nyitott ajtón keresztül lövelhette be némileg sugarait, elhagytam azt estve felé a végett, hogy kissé sétáljak, és üditő levegőt szivjak, egy szegény tanuló egyetlen luxusát kívánván éldelni.
Lépteimet az Uj-épület hátulsó oldala felé irányoztam, szokásom lévén ottan sétálni és tanulgatni, miután a város fölé levő ellenkező oldalán az Uj-épületnek a mulatságkedvelő közönség a Széchenyi-féle berekben szokott járdogálni. Alighogy Hompel boncztanát tárgyaló tanuló könyvemet felnyitottam, egy nagy embertömeg férfiakból, nőkből, ifjak, aggokból álló tódult minden oldalról felém, és a nagy csődület kényszeritett könyvemet betenni, és ezen tolongásnak okára jutni.

Miután észrevettem, hogy valamennyien az ottani felhalmozott farakásokra törekednek felmászni, magam is azt tettem anélkül, hogy legkisebb sejtelmem lett volna arról, hogy valjon mi történend ottan; tekintetem mindenfelé szétkeringet, valahogy végére járni és megtudni: mi légyen tárgya a közönség figyelmének. Azalatt, hogy én igy szorultan várakozva ottan álltam, lovaskatonák száguldoztak elő és sorba két oldalra felállottak, ezekhez csatlakoztak sok harczosok, kiknek közepén egy magas alakú, tiszteletet parancsoló személy volt hófehér arczczal, kopasz fővel 'és hosszú szakállal. Ezen férfiú — a mint a körülállóktól megtudám, állítólagos árulásért halálra lőn ítélve. 

Coquereau: A pesti Ujépület - tusrajz

Borzadály futá keresztül egész lényemet, midőn bővebb megtekintés folytán észrevevém, hogy ez ugyanazon férfiú, ki a miniszterek között az első helyet foglalta volt el. Sokan őtet hazaárulónak tekintették, ki ide-oda ingadozott, és ki polgártársai irányában nem őszintén viselte volt magát. Most már az ő miérettünk kiontott vére tanúságot adand hazája és népe iránti szeretetéről.

Vérem folyása megállott, és majdnem kővé váltam volna, midőn őtet méltóságteljesen és minden támasz nélkül szemléltem előlépdelni; az ő átszellemült arcza tanúsította magasztos jellemének tisztaságát, ugy nagy szivének ártatlan voltát, az ő a közönség felé irányozott tekintete, azt látszaték mondani: 'Nézzetek ide, vérem engemet tisztára fog mosni minden gyanúsítástól, minden szennytől, melyet ti az én characteremen nehezülni véltetek. Halálom nektek tisztán kifogja tüntetni, hogy engemet ártatlanul rágalmaztak. Hazám boldogsága volt czélja éltemnek, és semmi hivatal, semmi érdemjel nem lett volna képes engemet e czéltól eltéríteni.' Majd letérdelt, és miután magasztos arczárói letörülte volna a verítéket, reászegezték a jágerek fegyvereiket, czéloztak, tüzet adtak, és a lélek elvált testétől.
Az alatt, mig ezen tragédia itt lejátszatott, az épületnek a város felé levő oldalán a sétálók egy katonai zenekar zenéjének víg hangjaiban gyönyörködtek!"