Kaszárnyából városháza

Franz Weiss: Katonák menete az Invalidus kaszárnya előtt
(Kép forrása)

Azt a nagy, sárga, idomtalan épületet, mély a főváros közepén emelkedik az ég felé, rövid idő alatt átalakitják. A „Károlykaszárnyából" nemsokára városháza lesz. Hol eddig Rohonczy altábornagy parancsnokolt, ezután Márkus József főpolgármester lesz az ur és Halmos János polgármester állitja haptákba a hivatalnoki sereget. A bakák szeges sarkú bakkancsa nem csattog többé, hanem szorgalmasan körmölő tisztviselők pennája serczeg-perczeg.

(Kép forrása)

A főváros által felküldött „vegyes bizottság" ma délelőtt Ülést tartott, hogy a Károly-kaszárnya épületének miként leendő felhasználása tekintetébenjavaslatot tegyen. A haditanács, illetve a „vegyes bizottság" elnöke Halmos János polgármester volt Meghallgatták elsö sorban a szakértőkből kiküldött albizottság véleményét s ez oda irányul, hogy a kaszárnyának gránátos-utczai része a fővárosi hivatalok részére czélszerüen felhasználható, mintegy 134.000 forint költséggel. Bemutatta aztán Heuffel Adolf középitési igazgató a kaszárnya környékének leendő szabályozási tervét.

Scheich Károly, Freund Vilmos, Pacher József, Pártos Gyula, Freyer Hugó, Quitner Zsigmond, Kullmann Lajos, Steiger Gyula, Rácz Károly és Halmos János polgármester felszólalásai után a többség elfogadta dr. Heltai Ferencz azon inditványát, hogy a közgyülésnek olyan tartalmu inditványt tegyenek; miszerint „ha a közgyülés azt határozná, hogy a Károly-kaszárnya épületéinek telke használtassék fel a jövendőbeli városháza helyéül, nagyobb átalakitás ne történjék s az egész épület főbérletbe adassék, kivéve azt a részt, a mely a katonai ügyosztály s a ntüzőrség elhelyezésére szükséges ; ez a rész a lehető legcsekélyebb költséggel alakitandó át.

A további tervek pályázat utján szerzendők be.

Országos Hirlap, 1897. december 12.

(Kép forrása)

Az ún. Invalidus-házat (invalidus=rokkant) Széchényi György esztergomi érsek kezdeményezésére kezdték építeni, a török elleni háborúban megrokkant katonák elhelyezésére. Terveit Hölbling János budai építőmester  és  Fortunato de Prati kamarai mérnök készítették, az építésvezető  Martinelli Antal Erhard építőmester volt. A munkálatok évtizedeken át tartottak. 1783-ban végül mégsem rokkantakat telepítettek ide, hanem gránátosokat. Az épület III.  Károly után a Károly-kaszánya nevet kapta. Ebből lett később a Városháza.

„A tényleges bővítést jelentő építési tevékenység 1900 augusztus elsején kezdődött, de már júniusban folytak szoros előkészületei, és 1902 januárjában a végleges berendezkedést is lezárták. A feladatot végrehajtó szakférfiak egy tizennyolc oldalas nyomtatványban adtak számot az utókornak mindarról, ami történt, s egyidejűleg aláírásukkal hitelesített fényképalbumokat adtak át és dedikáltak rangos hivatalbelieknek, így Halmos János polgármesternek is.” 

Buza Péter: A város háza meg a büszke iparosok 
(Forrás)

(Kép forrása)

A török uralom utáni időben keletkezett világi épületeink között a legrégibb és egyszersmind legkiválóbb, a Károly-kaszárnya. III. Károly uralkodása alatt 1716-ban kezdték építeni. Martinelli Antal Eberhard császári építész terve szerint négyezer rokkant harczos befogadására volt szánva és négyudvarú lett volna, azonban csak a főhomlokzat, meg a két udvart övező szárnyai épültek föl, és ezzel, miként a homlokzat középső attikáján levő fölírat mondja, 1728-ban az egész épületet befejezettnek tekintették. 

Nem mondhatjuk palotaszerűnek e három emeletes épületet, de az építész atyjának, Martinelli Domonkosnak, hagyományait megőrizve oly művet hozott létre, mely nagy terjedelménél és ezzel összhangzó nagy arányainál fogva monumentális jellegű. 

A 190 méter hosszú homlokzatot öt csoportba osztott pillérek tagozzák, melyek az első emelettől a főpárkányig nyúlnak. A két udvarba vezető két szélső kapuzatot, melyeken egy nagyobb és két kisebb bejárat nyílik, pilléreken kivűl, két-két kisebb dombormű, fölűl pedig négy-négy római szabású trophaeum díszíti. 

Legkiválóbb a homlokzat középső része, különösen a kapu, melynek két oszlopon nyugvó háromszögű oromfalán három jellemző barokk szobor áll; középen Atlas hatalmas alakja, a mint meggörnyedt vállain nagy erőfeszítéssel a földgömböt tartja; jobbja felől a háborút, balja felől pedig a békét jelképező női alak áll. 

A főpárkány egyenes vonalát három attika élénkíti, melyeken szintén jelképes szoboralakok állanak, ormukat pedig a császári sas foglalja el. A középső attika mögött a tetőből kiemelkedő egyszerű torony jelzi a két udvart elválasztó szárnyba épített kétemeletnyi magas, tágas házi templomot, melyet utóbb a legénység számára termekké alakítottak át. Most a földszínten megmaradt oszlopokon, a második emeleti dongaboltozaton, az oltárhely félkupoláján és a főpárkány maradványain kivűl a templomnak más nyoma nincs.

Pasteiner Gyula: Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben

(Forrás)