2012. 06. 08.

A libegő

Drótkötélpálya, avagy függőpálya: rendszerint folytonos üzemű szállító berendezés; fa, szén, érc vagy más darabos áru továbbítására, valamint személyszállításra használják, különösen helyszűkében, illetve ott, ahol rövid távon nagy magasságkülönbséget kell legyőzni.

A Libegő alsó állomása, 1970-es évek
(Kép forrása)

Az elsőt a német Bleichert szabadalmaztatta, 1780-ben. Magyarországon 1933-ban, ifj. Hantos István mérnök kezdeményezte, hogy épüljön személyszállító függővasút Zugligetből a János-hegyre. Az előkészületek után azonban elakadt a folyamat. Az 1940-es évek elején a Fővárosi Villamos Vasút Vállalat készíttetett új terveket - ám ezek kivitelezését megakadályozta a második világháború.

A felső állomás, 1975 körül
(Kép forrása) 

A háború után az ötlet megint erőre kapott, egész hálózatról szóltak az elképzelések.Ebből sem lett semmi.
Végül 1967-ben Budapest XII. kerületi Tanácsa határozatot hozott arról, hogy létesüljön kötélpályavasút Zugliget és a János-hegy között.
Az építkezés 1969.  tavaszán kezdődött, a munkálatokat Pataki László irányította, az építkezés fővállalkozója az Országos Bányagépgyártó Vállalat volt. Az átadásra 1970-ben került sor.

A Libegő napjainkban
(Kép forrása)

A pálya elnevezésére a tanács pályázatot írt ki,  végül a zsűri a javaslatok között nem szereplő Libegő nevet adta a drótkötélpályának.
A Libegő útvonala 1040 m hosszú, állomásai között a szintkülönbség 262 m, és ezt a távolságot mintegy 12 perc alatt teszi meg. Alsó állomása a Zugligeti-katlanban található, a felső a János-hegyen - utóbbitól rövid sétával elérhetjük az Erzsébet-kilátót.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése