2012. 07. 22.

Az ördögi Ördög-árok


 
Az Ördög-árok: egy patak, mely a Budai-hegységben, a Nagykovácsi-medencében ered. Nagykovácsin és a Remete-szurdokon keresztül érkezik Hűvösvölgybe. A Hidász utcától egy nagy iszapfogón átfolyva a föld alatt folytatja útját. A Városmajor, a Maros utca, a Vérmező, a Horváth-kert és a Döbrentei tér alatt végigfolyva az 1646,2 folyamkilométernél, az Erzsébet híd fölött éri el a Dunát. Innen mára már a főcsatornába vezették, illetve teljesen lefedték.

A múltban sokszor okozott bajt - nevéhez méltóan "viselkedett" 1875. június 26-án is, amikor óriási felhőszakadás zúdult a fővárosra. 


Az ördög-árok ellen már rég óta hangos panaszok emeltetnek /.../ veszélyes jellege miatt is, /.../ de főleg bűzhödtsége, rondasága miatt. Beboltozásán s némileg más irányba vezetésén, évek óta dolgoznak már, a nálunk szokásos lassusággal és határozatlansággal. E körülmény döntő befolyást gyakorolt a veszedelemre. A munkálatok miatt az árok egyes pontjain a szabad lefolyás némileg akadályozva levén, az egyszerre, irtózatos erővel lerohanó víztömeg megtorlódott, visszafelé ömlött, felfeszitette a boltozatot, vagy kitörve belőle, elbontott mindent.

Egy félóra alatt a Krisztinaváros, a vérmezőtől kezdve az alagutig, s le az Attila-utczán, egy tengernek látszott. Képzelhetetlen, a mekkora víztömeg gyült össze perczenként e tekenőben. Felülről mind nagyobb és nagyobb mennyiségben rohant, a Duna szélességével, de tizszer oly gyorsasággal, lent pedig nem volt lefolyása, mig gátjait el nem törhette vagy át nem hághatta. Az ördögárok megtelt, megtorlódott, helyenként beomlott; a Krisztina- és Ráczváros közti, szemmel alig észrevehető emelkedés a vizet mégis fentartotta, ugy, hogy félóráig a Krisztinaváros teknője fenekén minden utcza 3-4 lábnyira, helyenként egy ölnyire, a legmélyebb pontokon még magasabb viz alatt állott.

S most vegyük hozzá e városrész utczái s házai nagy részének épitését. Szük,lejtős utczák, apró, gyönge házak, a szobák sokhelyt mélyebben fekve az utczánál, az ablakok alig egy pár lábnyival az utcza földje felett. Természetes, hogy az utczák ily vízállásának a szobákban hasonló felelt meg.

A Rácz városra valamivel később érkezett a veszedelem. De aztán annál nagyobb volt. Az Ördögárkot — mely itt beboltozva, a föld alatt áll, s egész hosszában házak vannak fölébe építve — több ponton beszakította a viz rohama; a boltozat beroskadt, s a mi fölötte állott, utcza, vagy ház, utána.
Hogy a házak beomlása, a szobákba betoluló öles vizek, mennyi érték pusztulását vonták magok után: ki tudná azt felszámítani? Mennyi emberéletet? még az sincs tudva. A viharkor mindenki házába húzódik, ott véli legbiztosabbnak magát; s mikor a veszély már megérkezett, sokhelyütt nem volt idő a menekülésre. 

Sokakat valószínűleg elsodort az ár, s majd csak napok, hetek múlva fogja fölvetni a Duna valahol; e jó öreg viz gondoskodni szokott, hogy az elveszetteket, a soká keresők, végre is megtalálják ! ... A kiket el nem sodort az ár: azokból sokakat a viz iszapjából, a romok közül vettek ki.

Vasárnapi Ujság, 1875. július 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése