 |
| Az I., Szent Anna templom Betlehemje, 1900-as évek (Kép forrása) |
Mikulás
bácsi meglengette fölöttünk szakállát és eltünt. Utána rohanó sebességgel
közelg az emberi érzések legszebb estéje és a város körötti erdőkben már
bizonyára vágják a karácsonyfának valót.
Karácsony
este megjön és a szeretet fáját is felállithatjuk (már akinek elég pénze lesz a
drága karácsonyfát megvenni), de mit fogunk reáaggatni, mit fogunk alátenni,
mivel fogjuk kedveseink szivét megörvendeztetni? Mert olyan szegények vagyunk,
hogy nem nagyon lesz mit vásárolni karácsonyra.
Az a jó
üzletember ma, aki vesz és nem az, aki elad és igy gyengének és soványnak
látszik az idei karácsonyi vásár. Más években csábitó hirdetések, szépszavu
ujságreklámok biztatták a közönséget, hogy ezzel vagy azzal teszi legkedvesebbé
karácsonyfáját, ma a lapokban minden hirdető venni akar (cipőzsinórtól
motorekéig ) mig az eladók kenőcsöket, gipszet és legjobb esetben fogkefét
kinálnak.
Szomoru,
nagyon szomoru karácsony készül itt, e kipusztitott, kirabolt országban, nem
lesz mivel tele aggatni karácsonyfánkat. Csak a gyertyácskák égnek majd rajta,
mint szivünkben a remény, amig el nem hunyó lángjával boldogságot vet kálváriás
utunk sötétjében.
1919. december
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése