 |
| A mai Erkel Színház, eredeti formájában |
Deczember 7-én, csütörtökön avatták fel a művészet új palotáját a Tisza Kálmán-téren. A Népopera homlokzata imponáló, tiszteletet parancsoló: egyiptomi hatású ó-görög építőművészet képe, oldalt is, csakhogy a czélszerűség-, illetőleg szükség-parancsolta felső ablakok, meg közelről nézve a színes üvegek elárulják, hogy az újkor alkotta a szokatlan nagy pogány templomot. Nagy felületek, csupa egyenes vonal, csupa felséges egyszerűség.
A Rákóczi-út felől (a Luther-udvaron túl) érve a Népoperához, szemben találjuk a főkaput. Belépve, óriási széles előcsarnokba érünk, a hol a színház egész közönsége kényelmesen, a másutt életveszélyes tolongás nélkül, elfér. Egyenesen előre haladva, bemehetünk a nézőtér középső széktáborához, a mely megszakítás nélkül sorakozik a zenekarig. A kinek azonban jobb- vagy baloldali «mezőn» van helye:
 |
| A nézőtér 1917 körül |
annak az épület hosszában elnyúló folyosó a tágas ruhatára, innen hátrafordulva csak a sötétpiros bársonyfüggönyt kell meglebbentenie, hogy széksora mellé jusson.
A nézőtér nem épen magas: az oldalfalak két emeletén rövid páholysor ugrik ki, de a színpaddal szemben annál terjedelmesebb az emeletek széktömegeinek csarnoka. A Népopera Budapest legnagyobb színháza: 3200 az ülőhelye, kétszer annyi, mint (az eddig legnagyobb) Népszínházé. — A nézőtér a dísztelenségig egyszerű: fehérségét csak az ívalakú padmaly barnás színe váltja fel. A sötét szürke vasfüggönyön ajtó nincs; fölötte Pór Bertalan szimbolikus festménye.
A megnyitó előadás bevezetéséül a zenekarból a magyar opera megteremtőjének, Erkel Ferencznek dicsőséges Hunyadi László megnyitója zendül fel; a Népopera igazgatója maga dirigálja. Az óriási és előkelő közönséget elragadja vele. De a lelkes tapsok után új karmester jön, új, idegen mű zenéjét vezetni.
(A mai Erkel Színház avatásán, a Hunyadi-nyitány után a Sienkiewicz regényéből írt Quo vadis? került színre.)
Vasárnapi Ujság, 1911. december 24.
 |
| Jelenet a nyitóelőadásból |
A főváros második operajátszásra alkalmas színházépületét, Márkus Géza, Komor Marcell és Jakab Dezső tervei szerint, 1911 márciusában kezdték építeni a Tisza Kálmán téren. A székesfőváros ötven évre ingyenes használatra adta ezt telket a Népopera Részvénytársaságnak. Az új színház meglepően rövid idő, kilenc
hónap alatt készült el.
A székesfőváros és a színház első igazgatója, Márkus Dezső között létrejött szerződés meghatározta a színház profilját. A megállapodás szigorú feltételei között szerepelt, hogy az igazgató köteles állandó magyar színtársulatot szerződtetni, és egész évben (három hónap nyári szünetet kivéve) hetenként legalább öt napon előadást tartani.
A Népopera megalapítója, első igazgatója a Zeneakadémián Liszt Ferenc növendékeként végzett Márkus Dezső volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése