Brauch hentes, akiből Krúdy-alak lett

Brauch Ferenc Mester utcai hentesüzlete előtt, feleségével és dolgozóival, 1904
(Kép forrása) 

A porosz származású Brauch úr - akinek felmenői a 18. század elején vándoroltak be Magyarországra -  1873-ban költözött Budapestre, és a Rákóczi téren nyitott hentesboltot. Fia, Ferenc is a hentes szakmát választotta, s tapasztalatszerzés céljából gyalogszerrel végigjárta Ausztria és Németország neves mestereinek üzleteit. Igen jól kitanulta a kolbászkészítés csínját-bínját, és már 21 évesen saját boltot nyitott a budai Zöldfa utcában. Szinte pillanatok alatt sikeressé vált, segédeket fogadhatott, új üzletet indíthatott, saját üzemet működtethetett. Országszerte, sőt külföldről is mind többen keresték áruját. A Nagycsarnok első bérlőjeként, ötven esztendőn át várta vevőit.

Brauch Károly 1926-ban kiadott könyve
(Kép forrása)

Raktárakat tartott fenn, sertéshízlalással is kísérletezett, vágóhidat is üzemeltetett. Kolbász- és szalámigyárának központját a Mester utca 29. szám alatti háztömbben alakította ki. (Az egykori hentesüzlet helyén ma is húsbolt üzemel.) Fénykorában több száz alkalmazottja és kilenc üzlete volt, többek között a Krisztina téren, a Margit körúton, a Pozsonyi úton, a Király utcában és a Thököly úton. A harmincas években Károly fia számára vásárolta meg a Központi Vásárcsarnokkal szemközti épület földszinti sarkán található helyiséget, ahol ma gyorséttermi lánc üzlete működik.

Az ötvenes évekbeli államosítás során mindenét elvették (üzleteit a Húsipari Vállalat vette át), családjával együtt vidékre internálták. Gödön hunyt el, kilencvenöt évesen. Alakját Krúdy is megörökítette novelláiban.

(Szöveg forrása)

 "... kíváncsiságból bepillantott a kávéház ablakán az öreg Brauch, a Nagymező utcai hentes, pedig ő éppen azzal szerzett magának publikumot, hogy mindent olcsóbban adott, mint más húsvágó. Ám ő is a fejét csóválgatta, amikor a kávéházban ama Cyrano-orrú fiatal ügyvédet* látta, aki ifjonti hevességében az asztalt verdeste. - Megint föl fog menni a disznó ára! - gondolta magában Brauch úr."

(Krúdy Gyula: Aranytükrös kávéházban, 1926)

* Az író itt az Abbázia kávéházra, és az ott szónokoló Vázsonyi Vilmosra céloz.