2012. 08. 19.

Szent István ünnepe Buda-Pesten, 1860


A Mátyás-templom a Schulek Frigyes-féle, 1874-96-os átépítés előtt

A mire lapunk jelen száma olvasóink kezébe jut, legnagyobb részben mindenki élő szóval is értesült már a történtekről, mert nincs oly félre eső vidék, honnan e napokban számos vendégünk ne lett volna. Azonban a ki jelen volt is, nem lehetett az ünnepély, s az azt követő, lakomák s tömeges mozgalmak minden részletének szemtanuja... /.../

Az egyházi diszmenet kiséretének fő alkotó részét, s mintegy magvát a Szent István társulat sok ezerre menő tagjai alkoták, kikhez, az egyletek, társulatok és mindenrendü és rangu magánosok csatlakozának. /.../

Reggel 7 órakor az ünnepélyen résztvenni ohajto sokaság egy része már a budai várpalota udvarára gyülekezett. A palota egyik szárnyából Benedek táborszernagy ur ő excellentiája, egyfelől a tisztelgő katonaság, másfelől a közönségből alakult sorfalak között ment be a várkápolnába. Egyszerre kocsi robogás hallatszott, s aranynyal pazarul ékesitett hat szürkelovas fogaton ő eminencziája, Magyarország herczegprimása érkezék meg, oly átalános és harsogó éljenkiáltások között, hogy ahhoz hasonlót rég ideje nem hallottunk.

Az érsek s a számos egyházi segédlet erre a kápolnába ment, a hol a „szent jobb” ereklyéje őriztetik. A közönség, az ünnep méltóságához tartva magát, csendes áhitattal várá meg, mig oda benn a szertartás psalmodiái végbementek. Ekkor önkéntelenül, mint terhes felhőből a mennydörgés, egyszerre csak a „Szózat” vallásos és nemzeti dallam kezde a levegőbe emelkedni, viszhangoztatva a nagyszerü palotának udvarfelőli magas homlokzatától.

A menet, a templom felé indulva ismét visszanyeré tisztán egyházias jellemét, s az ős magyar „Oh dicsőséges szent jobb kéz!” hymnusza zengett a papság, s ahhoz közelebb menők ajkairól.

Az ünnepi mise után a palotában beszédek hangzottak el, majd  világiasabb programokon vehetett részt, akinek kedve tartotta.


Vendéglő a Városligetben, 1860

...a város külön helyein vig és barátságos lakomák rendeztettek. Különösen az „Európa” vendéglőben igen előkelő s hazafias vendégsereg gyült össze. Károlyi Ede gróf a primásért emelt poharat. Dessewffy Gyula a nemzetiségek egyetértését élteté. Kovács László, hevesmegyei birtokos, kinyilatkoztatá, hogy őt s ismerőseit nemcsak a vallásosság, hanem a hazafiuság érzete is gyüjtötte e helyre. Hasonlólag poharak emeltettek, Károlyi István és Károlyi Ede grófokért, Deák Ferenczért és Bartakovics Béla egri érsekért. Ivánka Imre a távollévőkért ivott, a kik jelen nem lehettek, de gondolatban és érzésben velünk ünnepeltek! /.../

Normanap levén, a szinházak zárva maradtak, s azért a közönség számára nem maradt egyéb teendő, mint sétálni az utczákon vagy a Városerdőbe* menni. Azonban, a hova az ember elnézett, minden nyilvános helyet rakva talált mulatókkal. Az ifjuság egyenesen az ünnep szinhelyéről indult a Városligetbe, még pedig zászlóval, kalap levéve, és a „Szózat”-ot énekelve. A menet mindinkább gyarapodott, mig végre a hosszunál hosszabb királyutcza egészen megtelt emberekkel; a rend azonban seholsem zavartatott meg. Ebédután, a szó teljes értelmében, a fél város gyülekezetet össze Pest városának ezen közmulató helyén. Ének, poharazás, felköszöntés és a nemzeties lelkesültség számtalan nyilatkozatai fejezék be a napot. A város, részben, ujra ki volt világitva, a sokaság éjfélig hullámzott az utczákon; a Széchenyi-téren, a Komló-kertben, s más ily hiresebb vacsoráló helyeken, a vigalom „kivilágos kivirradtig” tartott.

(Forrás: Vasárnapi ujság)

*Városerdő: Városliget

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése