Tagadhatatlanul igen nagy különbség van a régebbi és mostani fővárosi bálok közt. Az előbbiek képe oly ragyogó és meleg volt; s még most is kellemes emlékeket keltenek azok az első híres jogász-, tekhnikus-, regatta- és orvosbálok, melyek az alkotmányos világ kezdetén diadalmasan bevonultak a Redout fényes termeibe; míg a mostani báloknak nagy része néptelen, hideg, s hiányzik belőlük az igazi kedv és kedélyesség. Csak kivételkép lehet följegyezni egyikről-másikról, hogy ez valóban sikerült, s nemcsak fényes közönsége volt, de pezsgő jó kedv uralkodott benne kivilágos viradtig.
Az elite-bálok fénykora az alkotmányos élettel 1866-ban kezdődött meg: a január 15-iki jogász-bállal a Vigadó összes termeiben. A bálanya báró Sennyei Pálné volt, míg a bálbizottság tagjait az ország arany ifjúsága képezte, kik akkoriban nem tekintettek arra, hogy lesz-e deficzit vagy sem, mert 5 frtos belépti díjak mellett 7 frtos női tánczrendet adtak a hölgyeknek, mely egy pompás nemzeti színű szalagon vállon lógó arany-bullát tüntetett föl.
Ugyanezen évben lett felkapottá a tekhnikus-bál, melyen pompás mérnöki műszerekből álló női tánczrend volt 5 frt értékben. A farsangot ez évben február 10-én a magyar gazdasszonyok fényes álarczos bálja fejezte be, melyet Frohner akkori bérlő rendezett nagy sikerrel.
Híresek voltak 1808-ban és 1869-ben a színészek báljai, melyeken Jókai Mór is ott volt, az akkori divatos Kakas Márton-féle sarkantyús csizmában.
Ezeken a bálokon kezdett a magyar ruha viselése után ismét lábra kapni a frakk, melyet a főranguak az 1866-íki februári udvari bálon vettek föl újra. A fiatalság kétfelé oszlott: egy rész magyar ruhában jelent meg, a többi frakkban.
Fényes volt az 1869 február 14-iki jogász-bál is, a melyen gr. Andrássy Gyula miniszterelnök neje volt a bál-anya. Pompás «Corpus jurisi) képezte ekkor a tánczrendet.
A hetvenes évek elején rendezte a Vigadóban a legköltségesebb bált az akkori virágzó Nemzeti evezős-vitorlázó egylet. Ez volt az úgynevezett hajós-bál, mely 1870 február 1-én tartatott meg, s eseményszámba ment pazar íényű kiállításával. A női tánczrend egy pompás, művészies kivitelű teljes bronz csolnakot ábrázolt ezüst evezőkkel; darabja 6 írtba került annak idején. A Vigadó termei ez alkalommal pompásan fel voltak díszítve. A nagy terem egy kikötőt ábrázolt, s négy szögletében négy pompás hajó-orr állott, mindegyik különböző színekkel, czímerekkel zászlókkal s egy-egy matróz-alakkal. A zenekari helyiség egy gőzhajó födélzetét képezte fekete kéménynyel, fehér-vörös csíkos sátorral, s a zenére folyvást mozgó gőzöskerékkel. Oldalt aranyos betűkkel volt fölírva «Katinka», a háziasszony : gr. Andrássy Gyuláné (gr. Kendeffy Katinka) neve. A katonai zenekar matróz-egyenruhában játszott a hajó födélzetén. A terem közepén nagy nyolczszögletes vízmedencze lógott lefelé, melyben aranyhalak úszkáltak. A kis terem verandájában egy mindig csurgó kút volt zöld növények közt.
Híres bálok voltak a 70-es évek elején a már említetteken kivűl a regatta-, gyógyszerész-, athleta-, korcsolya- és kereskedelmi bálok. Hogy mily költséggel rendeztek akkoriban elite-bálokat, mutatja az, hogy az annyira látogatott korcsolya-bálra Strausz János a híres bécsi keringőkirály zenekarát hozatták le kétezer forint költséggel: hozzá járult még az is, hogy akkoriban a nagy terem bére esténként három ezer forint volt, a mely összegnek feléért sem birja sokszor kiadni a mostani időben Egerváry bérlő. Az ilynagy költséggel rendezett jóhirű korcsolya-bál nagy deficzittel végződött és ez volt az utolsó korcsolya-bál. Ilyen sorsra jutott az annyira népszerű gyógyszerész-bál is, mely arról volt nevezetes, hogy egymás után 13-szor volt benne bálanya Cserhalmay Ferenczné, Cserhalmay Ferencz m. kir. honvédségi vezérhadbiztos neje. A derék úrnő akkoriban a Vigadó palotájában lakott, s onnan a házból vonult be a nagyterembe rendesen 50-60 pár tánczossal, kik a szeretetre méltó háziasszony szalonjában gyülekeztek össze. A gyógyszerészek bálja rendesen reggel 8-ig tartott, de ekkor se lett vége, hanem a vendégszerető háziasszonynál folytatták a mulatságot, hova az összes bálbizottsági tagok hivatalosak voltak jó korhelylevesre és Rácz Paliék rendesen délig muzsikáltak a jókedvű társaságnak.
1873-ban voltak az első athleta-bálok. Egymás után Bethlen András gróf és Rohonczy Gedeon mint fiatal athleták voltak a bálelnökök. Az athleták első bálján a Morzsányi által készített pompás 100 fontos súlyzó mintája volt a női tánczrend.
Az igazi elite-bálok fénykora azonban az 1873-iki nagy krach alkalmával egyszerre letűnt. Csak a jogász-, tekhnikus- és orvos-bálok mentek már eseményszámba a krach után, de ezek is a 80-as évek vége felé szintén csak mint egyszerűbb tánezestélyek szerepeltek. Majd a 80-as évek elején a pestmegyei, protestáns és athleta-bálok lettek a leglátogatottabbakká, a mely bálok ez idei farsangon is kitűnően sikerültek. A 90-es évek elején jött a letűnt jogász-bál helyett a jurista-bál, a tekhnikusok nagy bálja helyébe pedig a népszerű mérnök-bál, azonban ez idén a jurista-bál nem sikerült úgy, mint más években, a mérnök-bált pedig meg sem tartották; ezt a tekhnikusok bálja helyettesítette, e hó 6-án foyt le a VI. kerületi kör díszes termeiben, s egyike volt az idei farsang legsikerültebb báljainak.
A mi a tánczrendeket illeti, azok legnagyobb része 1870-ig kizárólag Bécsben készült, míg 1871-ben dr. Lechner Károly, az angyalföldi tébolyda mostani igazgatója, ki igen jó rajzoló és tervező volt, az akkori orvos-bálokra valamennyi tánczrend tervét elkészítette. Így az első 1871-iki orvos-bálon egy igen elmés tánczrend lepte meg a bálozó hölgyeket, mely egy plasi-meter elefántcsontból és egy tetoscop orvosi kalapács-utánzatból állott. A következő évben egy hőmérő,majd az összes orvosi műszerek minden alkalmazható tárgyai következtek. Valamennyit a Morzsányi czég készítette; Morzsányi négy évi Parisban tartózkodása alatt gyakorolta be magát e rendkívüli figyelmet és műízlést követelő munkába, s aztán állandó szállítója lett az athleta-, regatta-, tekhnikus-, korcsolyázó-, gyógyszerész-és számos vidéki báloknak is.
Érdekesnek tartjuk még megemlíteni, hogy a fővárosban többen foglalkoznak tánczrendek gyűjtésével s egyesek már egész kis múzeumot szedtek össze e nemű tárgyakból. Különösen sokat gyűjtött össze dr. Lisznyai Tihamér, a kinek gyűjteménye egy nagy szekrényt foglal el s mondhatni, teljes. Nem kevésbbé nevezetes a Szvoboda Lajos hírlapíró gyűjteménye, a mely évenként 80-90 darabbal szaporodik s már eddig mintegy 600 tánczrendet foglal magában. A hozzáértők 1500-2000 forintra becsülik az értékét. E gyűjteményt Szvoboda úr majdan a magyar tekhnologiai iparmúzeumnak szándékszik hagyományozni.
A farsang alkalmából közölt egyik képünk az ezidei elite-bálok tánczrend-gyüjteményét tünteti föl, melyek közt feltűnő az építő iparosok báljára készült tánczrend, mely Czigler Géza építész műizlését dicséri; ez egy plüs legyezőt ábrázol, melyen egy rézből készült szögmérő van elhelyezve, mely fokonként mutatja a tánczrendet egy minatür czirkalom segélyével, míg a tánczrendkönyvecske a legyező hátulján van elhelyezve. Alatta a jogász tánczestély tánczrendje látható, mely ízléses plüsből van és pajzsot ábrázol, a hol szépen megférnek egymás mellett a Minerva madara és a szerelem nyilazó istenkéje. Képünkön látható még az aíhleta-bál tánczrendje is, mely egy kis kápolnát ábrázol kék plüs falon feltüntetve. A mélyedésből egy kirohanó athleta alumíniumból készült alakja látszik, a kápolna talpazatán pedig a magyar athletikai klub czimere és monogrammja látható, szintén hazai gyártmány, Fábry ezüstművestől. Negyedik képünk a tekhnikusok tánczrendje; ez fogaskerekű vasút mozdonyát ábrázolja, s ennek szerkezete annyira tökéletes, hogy ha meghúzzák, fut is egy darabkán. Az elmés találmány nagyon kapós volt a hölgyeknél, kik bizonyára kellemesen emlékeznek vissza a fehér-vörös műegyetemi színt viselő talpazatu kis vasutkára.
Nagyobb képünk a fővárosi Vigadóból egy farsangi képet mutat be reggel felé, a midőn már a katonabanda eltávozott, de a jóvérű fiatalságnak még Radics Béla húzza az annyira kedvelt kreutzpolkát. Ezt a képet Cserna Károly, a (Vasárnapi Újság» művész munkatársa a Vigadóban az idei athleta bál alatt készített vázlatai alapján lajzolta meg, híven tüntetvén föl az idei fővárosi farsang néhány érdekes jelenetét és alakját.
Markó Miklós, Vasárnapi Ujság, 1896. február 9.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése