 |
| (Kép forrása) |
Budapesten a
hatósági főorvos jelentése szerint az adófizető polgárok tífuszba esnek attól,
hogy vízvezetéki vizet isznak. A müveit nyugaton ezért a csekélységért meglineselnék
mindazokat a tisztviselőket, akik ezt a halálos vizet vezetik, de Budapest kelet
felé fekszik s itt megelégesznek azzal, hogy a közgyülés napirendjére tűzik a
kérdést, immelámmal letárgyaljak s azután vége az ügynek.
A hatósági
lelkiismeret ismét nyugodt s a vizvezeléki tífusz terjedhet és pusztíthat, ugy,
ahogy akar. A mai közgyülés tárgysorán csak nehezen lehetett megtalálni ezt a
vizes panamát, ugy elbujt ez alá a határozottan ügyes czim alá: A
székesfővárosi vízművek termelési viszonyai.
A
legelsavanyodottabb tifusz-baczillus isgörcsös kaczajban törne ki, ha
meghallaná, hogy azt a piszkos lét, amelyben ö oly sikeresen tenyész, ugy
hivják, hogy a „székesfővárosi vízmüvek termelési viszonyai."
Minő
előkelően, minő tudományosan hangzik ez, az ember azt vélné, hogy a franczia akadémia
egyik világhírü tudósa tart egy ideálisan magas niveaun álló értekezést elvont
elméleti kérdésekről. Pedig miről van szó!? Arról, hogy a székesfőváros
tanácsa, Szakemberei és szakértői milliókra menő költséggel megcsináltak egy
vízvezetéki botrányt, megcsinálták hebehurgyán, oktalanul s most utólag
konstatálják, hogy baj van és hogy segíteni kellene rajta.
Országos Hirlap, 1898. január 27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése