A nagytőkések és földbirtokosok népellenes államhatalma
évtizedeken keresztül gátolta a Budapesttel szomszédos - főleg munkáslakta -
településeknek a fővárossal történő egyesülését. A mult reakciós rendszere
ezzel is megakadályozni törekedett az ország központjában, a főváros
önkormányzatában a munkásosztály politikai befolyásának érvényesülését. Az
elmult rendszernek ez a merev ragaszkodása a gazdaságilag összefüggő s egymásra
utalt településeknek mesterkélt közigazgatási elkülönítéséhez a Budapest környékén
lakó dolgozóknak - gazdasági lehetőségeik, kulturális életük és egészségügyi
viszonyaik szempontjából - súlyos hátrányokat jelentett.
 |
| Nagy-Budapest térképe, 1947 (Kép forrása) |
A főváros és a környező települések dolgozóinak évtizedes
vágya válik most valósággá azzal, hogy a Magyar Népköztársaság országgyűlése
megteremti a fővárossal egy gazdasági egységet képező városok és községek
közigazgatási egységét.
1. § Az országgyűlés Budafok, Csepel, Kispest,
Pestszenterzsébet, Pestszentlőrinc, Rákospalota és Újpest megyei városokat,
Albertfalva, Békásmegyer, Budatétény, Cinkota, Mátyásföld, Nagytétény,
Pesthidegkút, Pestszentimre, Pestújhely, Rákoscsaba, Rákoshegy, Rákoskeresztúr,
Rákosliget, Rákosszentmihály, Sashalom és Soroksár nagyközségeket Budapest
fővárossal egyesíti.
2. § (1) A főváros egyesített területe - igazgatási
szempontból - kerületekre tagozódik.
(2) A kerületek számát, határát és elnevezését a
minisztertanács rendeletben állapítja meg.
Ez a törvény az 1950. évi január hó 1. napján lép hatályba.
1949. évi XXVI. törvény
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése