Akkor épült, amikor a Benczúr utcát még Nagy János utcának hívták (merthogy létezett Kis János utca is; az volt a rövidebb). Tervezője Marmorek Oszkár műépítész, tulajdonosa Egyedi Lajos volt. Háromszintes lakóháznak készült; alagsorában - a kiszolgálóhelyiségek
mellett - istálló kapott helyet, első emeletén lakószobák és fogadóhelyiségek,
második emeletén irodák. Dísztermének kupolája alatt télikert díszlett, utcai frontján a szalon várta a vendégeket, annak két oldalán pedig hölgyszoba (a mai
Fehér szalon), illetve úri szoba (a mai Barna szalon) állt rendelkezésre. A
Vadászterem ebédlőként szolgált.
A család vagyonát Stern Ignác alapozta meg, jól menő újpesti szeszgyárával. Két fiára, Artúrra és Lajosra jelentős vagyont hagyott. Artúr Sopron megyében, Egyeden, többezer holdnyi családi
földbirtokon gazdálkodott - innen az új családi név -, Lajos az újpesti gyár tulajdonosa lett. Mindketten tehetséges sportemberek voltak, annak idején nagy szerepet játszottak a lovaséletben.
Egyedi Lajos nem véletlenül építtethetett pompás palotát a mai VI. kerületben: a legtöbb adót fizető polgárok közé tartozott - ám az 1913-ban
létrehozott szeszkartell súlyos döntésekre kényszerítette: el kellett adnia a szeszgyárat. Műgyapotgyárat alapított, ám újabb csapások következtek: családi tragédiák érték, és beköszöntött a gazdasági
válság.
A két fiú tragikus körülmények között hunyt el: Egyedi Artúrt a veje fojtotta meg, mert nem volt hajlandó
annak tartozásait rendezni. A család vagyonának jelentős része a Magyar-Itáliai
Bank birtokába került, a régi nagy gazdagságnak csupán töredéke maradt. Egyedi
Lajos pedig - hogy megelőzze a Benczúr utcai lakóház felszámolását - 1927-ben
öngyilkos lett.
1928-ban - a kormány bizalmának köszönhetően - a
postaalkalmazottaktól elvont nyugdíjjárulékot nem kellett beszolgáltatni a
központi nyugdíjjárulék-alapba. A posta külön alapot létesíthetett, melyből
alkalmazottai megélhetését segítő intézményeket támogathatott. Így határozta el
a nyugdíjjárulékot kezelő jóléti alap egy egyesületi ház létesítését, s így
került sor 1930-ban a Benczúr u. 27. sz. alatti palota megvásárlására.
A II. Világháború során az épület csak kisebb károkat
szenvedett,
és az ötvenes évektől
ismét a postások művelődési igényeit szolgálta.
A kilencvenes évek elején a Magyar Posta Rt., a
MATÁV Rt. és az Antenna Hungária Rt. által létrehozott Postai és Távközlési
Művelődési Alapítvány székháza lett, és
(az alapítók szándékához híven) igyekezett színvonalas kulturális központként megállni a helyét. Időközben Benczúr Ház néven vált ismertté. 2009-ben az alapítók a ház bezárása (majd eladása), és az
azt működtető alapítvány megszüntetése mellett döntöttek.
2010-ben aztán a Magyar Posta Zrt. kinevezett vezetősége úgy
döntött, hogy e szép hagyományokkal rendelkező intézetet, épületet nem
fenyegetheti az elmúlás veszélye. Az ingatlan 52 százalékát visszavásárolta a
tulajdonostársaktól , és mint már 100 százalékos tulajdonos, a
tevékenység újraindítására 2011-ben új alapítványt hozott létre,
Postás Múzeumi és Művelődési Alapítvány néven.
Az épület II. és III. emeletén kapott új otthont a Postamúzeum.
(Szöveg forrása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése