 |
| A promenád 1897 előtt, az Újépülettel Klösz György felvétele (Kép forrása) |
Annak a régi Pestnek egy darabja pusztult el ismét, amelyikröl annyit beszéltek nagyanyáink és amelyik, noha nem ösmertük már mindannyian, olyan kedves volt nekünk legifjabb éveinkben. Nekimegy a tótok csákánya. Bontja-rontja a hajdani nagy kioszkot és a kavargó mész és porfelhöben busan hajlong :még néhány gesztenyefa, egy-egy hervadó ákácz, sok szomoru, majd sirva-vigadó órák néma tanuja.
Mert a Széchenyi-sétatér*, ott az Ujépület közelében, a
Császár-fürdö után, legdivatosabb szórakozó hely volt az ötvenes esztendökben.
Ott játszott Morelly hires zenekara, ott a Landá-é, és ott tüntettek
hallgatagon a magyar urfiak Patikáros Ferkó varázshegedüje mellett. Itt huzta
el elöször a hires primás Fejérmegyei csárdás-át, amelyiket egyik Meszlényinek
komponált, akit az 1849—50-iki események ugykétségbeejtettek, hogy
buskomorságba esett, amiböl csak a Ferkó hegedüje gyógyitotta ki. /.../
 | |
| A tér az Adria Hajózási Rt. palotájával, 1897 után (Kép forrása) |
A Széchenyi-sétatér — promenádnak hivták bizony akkor — gyülhelye volt mindannak a rangbéli, mindannak a szellemi arisztokracziának, ami azokban a sötét idökben még megmaradt a fövárosban. Ott sétáltak a Nemzeti Szinház szép müvésznöi: Jókainé, Bulyovszkyné, Hubenainé, az Opera csillaga: Kaiser-Ernstné, meg a tüzröl pattant Korcsek Leopoldina, aki akkor népszinmüvekben próbálkozott. /.../
Egymásután pusztul el a régi Pest, tanuja ezeknek a szomoru
napoknak, sajátságos viszonyoknak; igy pusztitja most el a városrendezö
rombolás a Széchenyi-promenádot is, az ötvenes esztendök társaságos
érintkezéseinek e kedves, feledhetetlen helyét.
Országos Hirlap, 1898. augusztus 23.
*Széchenyi-sétatér: a mai V., Szabadság tér
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése