A Vörös Sün fogadó épülete

A fogadó épülete
(Kép forrása)

Sokáig ez volt a Budai Vár egyetlen vendégfogadója. A főváros legrégebbi épületeként tartják számon.

A háromhomlokzatos, klasszicista homlokzatú, barokk lakóház története kb. 1260-ig vezethető vissza; a mai épületet több középkori lakóházból, a 18. században alakították ki. Egyik tulajdonosa az 1300-as években Konth Miklós nádor (a Pálffy grófi család ősapja) volt.

A Vörös Sün épülete napjainkban
(Kép forrása)

1764-ben az épület korábbi kertjében tánctermet építettek, majd Felix Berner osztrák színigazgató javaslatára színpadot is kialakítottak benne. Berner építette az első soproni és győri színházat; Budán pedig nemcsak a Vörös Sün fogadóban, de a mai Batthyány téren található Fehér Kereszt fogadóban is színpadot alakított ki.

Az 1760-as években, a Vörös Sün-ben tartották az első budai színházi előadást, majd itt működött a "Verner": a gyermektársulatot foglalkoztató első magyar gyermekszínház is. 

1773-ban az a Nepauer Mátyás budai építőmester vásárolta meg az ingatlant, aki a Batthyány téri Anna-templom és az I., Fő utcai Szent Flórián-templom építőjeként is ismert. A fogadót később az a Heinrich Bulla bérelte tőle, aki utóbb a pesti német színház igazgatójaként is tevékenykedett.

A házon látható emléktábla
(Kép forrása)

De nemcsak a színházkedvelők és a szállást keresők látogatták gyakran az épületet, hanem a fájós fogúak is. Itt, a 8. számú szobában praktizált ugyanis 1789-től Meyer Johann fogorvos, akihez utóbb testvére, a szintén fogász Karl is csatlakozott.

A Hess András tér 3-ban található épületben később kabaré is működött.

A sünt ábrázoló dombormű egyes források szerint1820 óta ékesíti a homlokzatot - legalábbis mai verziója. Más források szerint ugyanis a 17. század végén került a helyére.

A fogadó domborműves cégére a homlokzaton
(Kép forrása)