Az Arany-szobor átadása, 1893. május 14.

Részletek az Arany-szobor leleplezéséről szóló cikkből, a Vasárnapi Ujság 1893. május 21-i számából:

Meleg, nyárias májusi nap kedvezett annak a szép ünnepélynek, mely e hó 14-ikén Budapest lakosságának érdeklődését igénybe vette.

A nemzeti múzeum előtt már a délelőtti órákban nagy tömeg gyülekezett össze, s érdeklődéssel nézte azt a négy zászlós árbócz által alkotott sarokra feszített magas vászonkarámot, mely Arany szobrát takarta el a szem elől. A közönség mind sűrűbb és sűrűbb sorokban foglalt helyet a rácsos kerítésen belül, a múzeumi kertben, elfoglalva a múzeum impozáns oszlopos homlokzatához fölvezető nagy lépcsőzetet, megtöltve a széles utczát is, a hol még legkedvezőbb volt a néző helye, mert szemközt láthatta a szobrot. A közel eső nagy házakon vigan röpkedtek a zászlók, s az ablakok és erkélyek megteltek kíváncsi nézőkkel.

Paur Géza "pillanatnyi fényképeiből"

Bizonyos fesztelenség uralkodott a tömegben, mely példás rendet tudott tartani és szivesen üdvözölte a közélet jeleseit. /…/ A nemzeti múzeum lépcsőzete volt a legtarkább a hölgyek seregétől, s a virágos kalapok ezreitől. A férfi előkelőségek közül sokan öltöttek díszmagyart. Az akadémia küldöttségében Eötvös Loránd báró, Gyulai Pál, Beöthy Zsolt diszmagyarban jöttek el /…/

Weinwurm Antal fényképe

A szobor egyik oldalán széles emelvényt rendeztek be. Ott volt a költő fia: Arany László nejével. /…/ Az akadémia küldöttsége és előkelőségek foglalták el az emelvényt. Stróbl Alajos, a szobor művésze, Schikedanz tanár, ki a talapzat tervét készítette és Beschorner, ki a szobrot öntötte, ott vártak a vászon körül. 

Az ünnepség a Szózat eléneklésével vette kezdetét, ezután szoborbizottság elnökeként  báró Eötvös Loránd mondott beszédet, majd:

/…/ aláhullt a négy árbocztól tartott vászonfal, s az aláömlő verőfényben ott ragyogott Arany alakja, a talapzat egyik oldalán az erős Toldi, a másikon a gyöngéd és poétikus Piroska, ki koszorú után nyúl, hogy oda adja a költőnek ; az előrészen pedig a kiterjesztett szárnyú turul madár, s a talapzaton a fényes név, semmi egyéb, csak Arany, melyet a delelőn álló nap szikrázó tündöklésbe hoz. A tömeg hosszan és lelkesen éljenez, a férfiak megemelik kalapjokat, nők kendőkkel lobogtatnak. Mindenki hódol a költőnek. /…/

Végül, számos további beszéd elhangzását követően...

...A leleplezési ünnep után a Hungária szálloda dísztermében lakoma volt, a melyen sok felköszöntőt mondottak.