A régi Budapest, a jókedvű, dúspénzü, szolid tréfára, hajlamos dunaparti metropólis kedves emléke elevenedik meg Tiller Sámuel sahmarinoi főkonzul nevének hallatára. Ki ne emlékeznék az egyenesdereku szép szál ember lengő rőt szakállára, örökké mosolygó szemére, meg a csak nevettetni akaró gúnyolódásnak, csipkelődésnek sziporkázására, amit San-Marino főkonzula évtizedeken át vitézül állott. Tiller Sámuel, a Tiller Mór és Társa egyenruha, szabászati cég feje, kedden délután meghalt a Pajor szanatóriumban, ahol már egy év óla sínylődött. Kedves egyéniségét, érdekes alakját azonban sokáig nem fogják elfelejteni, mert valósággal beidegződött a régi Budapest életébe. Tiller készítette ugyanis a hadsereg legtöbb tisztjének egyenruháját, kitünő kereskedő volt, aki értett a külföldi összeköttetések megteremtéséhez és így több balkáni állam hadseregének is szállított.
 | |
| Tiller Samu (Kép forrása) |
A köztudatban persze mini San-Marino főkonzula élt. Mint ilyen, rendszerint megjelent minden ünnepségen, verniszázson, nem volt olyan nagy eseménye Budapestnek, ahol meg ne pillantották volna ismert rőt szakállát. Akkoriban az operettszerzők is a kereskedő-konzul alakján köszörülték a tollakat. Így vált a jeles egyenruhakereskedő a régi Pest egyik legismertebb, legnépszerűbb alakjává.
Tiller hatalmas vagyont gyűjtött, amelyből azonban hűségesen juttatott színművészeti, és képzőművészeti eélokra. Leányai is rajongtak a művészetért; egyik leányát Kunfy Lajos festőművész vette el feleségül. Lili leánya pedig, mint zongoraművésznő aratott sikert hangversenyein. A kommün Tiller Sámuelt is tönkretette. A már 80 éves Tiller föloszlatta üzletét és lassan elszegényedett. Amikor a Pajor-szanatóriumban csendesen elszenderült, már semmije sem volt. Temetése ma délután fél négy órakor lesz a kerepesiúti temető halottasházából.
Az Est, 1926. április 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése