Megnyíltak Budapest vásárcsarnokai

A halárusok feldíszített standjaiknál, a király látogatására várva

1897. február 15-én nyitották meg Budapest nagyvásárcsarnokát és további négy csarnokot. Korábban szinte minden nagyobb, forgalmas téren működött szabadtéri piac, így például az Eskü téren (ma: Ferenciek tere), a Kálvin téren, az István téren(ma: Klauzál tér) és Újvásár téren (ma: Köztársaság tér), de ezek a tisztasági követelményeknek nem tudtak eleget tenni, s ugyanakkor zavarták az egyre növekvő forgalmat és akadályozták a parkok, pihenőterületek kialakítását. 

A főváros 1891. július 10-én nemzetközi pályázatot írt ki egy központi vásárcsarnok tervezésére és kivitelezésére, amelynek alkalmasnak kellett lennie a nagy- és kiskereskedelemre is, továbbá vasúti vágányok bevezetésére és a Dunán szállított áruk alagúton keresztül történő továbbítására. Kilenc pályamű érkezett és közülük három első díjat kapott, de francia és német versenytársai közül magasan kiemelkedett  a Műegyetem építész professzorának Pecz Samunak a terve.

Az építkezés három és fél éven át tartott. A nagyvásárcsarnok 8363 négyzetméter alapterületű épületének kovácsoltvas szerkezetét a Schlick gyár kivitelezte, tetejének mázas cserepeit  a Zsolnay-gyár. Az ünnepélyes átadásra 1897. február 15-én került sor. 

Megnyílt négy kisebb „fiókcsarnok” is, a Rákóczi téren, az István (ma: Klauzál) téren, a Hunyadi téren és a Hold utcában. Az előbbieket a fővárosi mérnöki hivatal, az utóbbiakat Czigler Győző tervezte.

(A Batthyány téri vásárcsarnok csak később, 1900-1902 között épült, a fővárosi mérnöki hivatal tervei szerint.)

A király beírta nevét a nagyvásárcsarnok emlékkönyvébe is

Az uralkodó a megnyitás évében, májusban tett látogatást a vásárcsarnokokban, elsőként a központiban, ahol a kofák ünneplőben, felvirágozott és -szalagozott asztalokkal és kosarakkal várták. Az eseményről a Vasárnapi Ujság képeket is közölt.

(Szöveg forrása)
Képek: Vasárnapi Ujság