Ma már nehéz elképzelni, de az Operaház környéke valaha egyáltalán nem volt elegáns negyed. Az egykori Hermina téren például, ahol 1884-re felépült, korábban ócskapiac működött.
"Pestnek is, mint Párizsnak, meg van a maga „Temple”-je, habár kisebb kiadásban.
Pest Temple-je a Hermina-tér (Schiffmanns-Platz).
Ha nem röstelled kedves olvasóm, elvezetlek oda, hogy együtt nézzük meg fővárosunk a maga nemében sajátságos e közhelyét.
Az odajutást nem mondhatjuk éppen kellemesnek, s nem is mindennapi ember az, ki a Hermina-térhez vezető utczákon keresztül bírhatni, a nélkül, hogy orrát legalább százszor be ne fogja.
A szerecsen-, könyök-, Lázár- és retek-utczák* azok, melyeknek az a szerencse jutott, hogy e térhez vezessenek.
Nem tagadható, hogy ez utczákban is van sok szép ház, de azok úgy tűnnek föl itt, mintha szemétdombra építették volna. Ezek kivételek. A szabályt a ronda, nyaktörő lépcsőkkel ellátott házak képezik. Az, ki olyan ügybajos ember, hogy e házak egyikében dolga akad, jól teszi,.a legalább is erős botot visz magával támaszul, mert külömben öt eset közül háromszor bizonyosan lebukik a csúszós, rosz karfájú lépcsőkön.
Ezekben és a még idetartozó. kis utczákban találkozik az ember Pest városának legnagyobb nyomorával. Itt vannak legnagyobb-számmal a pinczelakások, melyeknek a szerencsétlen lakói, troglodytákként, minden áldott évben egyszer élvezik a jótevő nap sugarait. Itt van a legtöbb bűnfészek, itt az elhírhedt kávéházak bő száma, hol a főváros erkölcseit tanulmányozni akaró író sokszor tizennégy éves gyerkőczöket talál, kik az éjeket tobzódva, kártyázva töltik el, továbbá éjjeli lepkéket, kik eladják ifjúságukat, noha annak árából végre is éppen annyi marad nekik, hogy egy koldusbotot vehetnek rajta. /.../
/.../ a szegény néposztály legnagyobb, s eléggé meg nem becsülhető jótéteménye a Hermina-téri zsibvásár.
Igaz, hogy e zsibvásárt, az itt kapható tárgyak minőségét tekintve, nem lehet a „hiúság vásárjának” nevezni; de a szegény ember az itt áruba bocsátott ruhákkal tetőtől talpig egy évre tisztességesen fölszerelheti magát, anélkül, hogy tíz forintnál többet költene; továbbá potom árért egész hétre elláthatja konyháját apró fával és eledelekkel; a szegény mesterember bebútorozhatja igénytelen lakását és vehet olcsó áron szerszámot; a szegény deák egy reá nézve már haszontalan ruhadarabot, melyet máskép talán eldobna, itt eladhat és csekély árán két napig elélhet"
Báttaszéki Lajos: Fővárosi genreképek. Nagyvárad, 1867
* Szerecsen utca: ma Paulay Ede utca; Könyök utca: ma az Andrássy út része; Retek utca: ma Révay utca. A Lázár utca neve nem változott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése