Suttogók a 19. századból: Bunting és Rarey

Múlt szerdán és pénteken új érdek vonta a pesti lókedvelöket Fouraux úr műlovardájába, melly eddig a lovak és mülovarok ügyességéhez mért csekély részvétet tapasztalt. Az új érdek Bunting angol lószeliditő mutatványa volt, ki párnappal elébb s a mutatvány estéin is felhivást intézett a közönséghez, küldenék hozzá a lehető legszilajabb lovat. A szerdai mutatvány egy helybeli lókereskedő gonosz lován történt, melly kantár nélkül egészen szabadon bocsáttatott be a műlovarkörbe.

Bunting úr a fékezhetlen lovat —erről jót állhatunk— e percz előtt nem látta s most kantárral kezében, hideg nyugalommal és lassan édesgető szóval közeledett a ló felé, melly a reá szegzett szemek átható nézelletére mintegy bámulva állott meg. Percz alatt a ló fején volt a kantár, aztán a heveder s az állszij, mellynek megvonásával a fő ellenállhallanúl fordul jobbra vagy balra. Bunting ekkor a ló jobb elsölábát kevés bajjal begörbített térddel felköté s néhány percz múlva földön hevert a ló; minek több izben ismétlése után Bunting a lóra ült, söt később ennek

A képen Bunting mestere, Rarey

lábát saját fejére tevé. Legérdekesebb része azonban az elbánásnak nem a közönség szemelátára, hanem akkor történt, midőn a ló kivezettetvén, újra neki vadult, szökött és rúgott s magához közelíteni senkit nem engedett. Bunting ekkor is véghetlen nyugalommal ment hozzá s ez érezve a fölötte gyakorolt hatalmat, kis tétovázás után megadta magát. A modor a Rareyféle, de Bunting nem Rarey tanítványa, söt ettől állítólag ezer font sterlinget nyert fogadásban a fölött, mellyikük használ kevesebb kényszert a bánásmódban. Jövő hétfőn a magyar egyesületi lovardában ad mutatványt Bunting.

Vadász- és versenylap, 1859. november 20.

Illusztráció: Vasárnapi Ujság, 1854

A cikkben említett Fouraux úr minden bizonnyal azonos az ilyen nevű cirkuszossal, akinek európai hírű társulata Magyarországra is ellátogatott a 19. század második felében. Rarey Buntingról, a másik 19. századi suttogóról nem találtam közelebbi adatot.

A Nemzeti Lovarda történetéről viszont igen. 

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverését követően az ország - így a lótenyésztés is - nagy veszteségeket szenvedett. A megtorlások és a hazai passzív ellenállás kaotikus állapotokhoz vezettek, de a ló és a lovaglás iránti igény megmaradt. Ennek hatására a Nemzeti Lovar Egylet elnökének javaslatára Pesten új lovardát építettek Ybl Miklós tervei alapján. Az impozáns kivitelű Nemzeti Lovardát 1857-ben adták át az Ötpacsirta utcában (ma a Pollack Mihály tér), melyben lovarda, lövölde, vívó-, testgyakorló- és táncterem működött. Ez a II. világháború végéig üzemelt, ekkor háborús sérülései miatt - a Műemlékek Országos Bizottságának tiltakozásának ellenére - lebontották, illetve más feladatok ellátására tették alkalmassá.

(Szöveg forrása)