Korábban homokbánya, majd szeméttelep volt azon a területen, amit ma Népliget néven ismerünk. A kőbányai futóhomok megkötésére 1855-ben akácfákat kezdtek ide telepíteni, majd 1868-ban terv született egy park létrehozására. Utak épültek, megtörtént a fásítás, és a nép szórakoztatására szolgáló területek kijelölése is. 1870-ben platánfákat, hársakat, amerikai kőriseket, juharfákat ültettek a meglévők mellé, s ezzel létrejött a park ma is érzékelhető, sajátos hangulata.
A Mutatványos tér volt a Népliget egyik legnépszerűbb része, ahol gyorsan szaporodtak a színesre festett, lampionnal díszített szórakozóhelyek: mozi, vendéglők, dodzsem, cirkusz, céllövölde, barlangvasút, kör- és hajóhinta. Itt működött Közép-Európa legnagyobb és leghosszabb hullámvasútja is, „A Kárpátoktól az Adriáig” szlogennel, no meg Kemény Henrik Bábszínháza. Ezt 1982-ben kultúrtörténeti emlékké nyilvánították, 1989-ben alapítványi támogatással felújították, és díszelőadással átadták. Újabb előadásra nem került sor, a faszerkezetű épület pedig 2011 októberében porig égett.
 |
| Szánkó-vasút az egykori Népligetben |
A bábjátékos Kemény családot eredetileg Korngutnak hívták; színházukban évszázados hagyományokat követtek. A nagypapa, Korngut Salamon (185?–1930), Galíciából érkezett Pestre, és 1897-ben kapott belügyminisztériumi engedélyt „dal, testgyakorlatok és bűvészeti előadások” megtartására. A vásárokat járva először cirkuszt szervezett, majd áttért a bábjátékok előadására. Később állandó színházat épített Kül-Budán. Két fia született, Dezső és Henrik.
Henrik egy ideig New Yorkban dolgozott a Metro-Goldwyn-Mayer stúdiónak, majd 1912-ben hazatérve megalapította a Columbia Magyar Mechanikai Színházat, amely azonban egy év alatt becsődölt. Az első világháború tönkretette a családot, de 1926-ban már új bábosbódét emeltek a Hűvösvölgyi Nagyréten. Az 1930-as években hivatalosan Paprika Jancsi lett a család fő figurájának neve, mert az állami szervek nem nézték jó szemmel a kisemberek számára szóló rendszerkritikus, szókimondó előadásokat. Henrik a háború után egy ideig a filmgyárban dolgozott, majd a biztos fizetést feladva bábozásból élt, szerény körülmények között.
 |
| Vitéz László és Kemény Henrik |
Az ő fia is Henrik lett. A mutatványosbódéban nőtt fel öccsével, Mátyással együtt. Míg a papa a színházat vezette és előadott, a mama – Kriflik Mária – pénztároskodott, valamint szabta-varrta, öltöztette a bábokat. A két fiú eleinte csak segédkezett, de idővel szerepeltek is. A legifjabb Henrik 1931-ben, hatévesen kapta első szerepét egy családi bábelőadáson – az iskolában pótvizsgázó Vitéz Lászlót alakította. Miután 1945-ben édesapja munkaszolgálat során eltűnt, ő vette át a bábszínházat. A népligeti vurstli 1953-as felszámolása után az Állami Bábszínházban lépett fel, emellett a vidéket járta; 1992-ben a Kolibri Színházhoz csatlakozott. A tévéből is több generáció ismerhette. Munkáját egyebek között Kossuth-díjjal ismerték el.
Vitéz László végigkísérte az életét, ahogyan a közönségéét is. 2011. november 30-án távozott örökre; nyolcvanhetedik évében, nem sokkal azután, hogy régi bábszínháza porig égett. S vele együtt véget ért egy bábjátékos család története is, amelyet a Galíciából érkező Korgnut Salamon kezdett “mesélni” a 19. század utolsó éveiben.
Jussanak eszünkbe, ha az egykori futóhomokon kapaszkodó Népliget felé járunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése